Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová elűztem őket, visszahozom őket legelőikre, és majd szaporodnak és megsokasodnak. Jer 23.3
Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja? Lk 15,4
Isten összegyűjt, közösséget teremt. Az embert sem magányosnak teremtette, hanem, hogy családban éljen, ahol egy közösség olyan tagja, akinek speciális ajándékai is vannak, és ennek megfelelően speciális feladata a közösségben. Mindenki hozzáteszi a magáét, senki sem nélkülözhető, és a szerepek fel nem cserélhetőek. Pál apostol is beszél arról a titokról, hogy nő nélkül nincsen férfi, és férfi nélkül nő (1Kor 11,11). A gyülekezet is egy nagy lelki család, olyan közösség (kellene, hogy legyen), amelyben egymást építik, szolgálják a tagok a nekik adott különleges ajándékaikkal. Ebben a közösségben is mindenki fontos, mindenki hasznos, és senki sem pótolhatatlan, és nem cserélhetők fel a szolgálatok. Vagyis nem mindenki képes egy szolgálatot ugyanúgy ellátni.
A nyáj jól szemlélteti az emberek közösségét. A juh csak nyájban képes létezni. Szüksége van a többiekre, és a többieknek rá, legfőképpen pedig a pásztorra. A juh nyáj nélkül életképtelen. A jó pásztor tudja ezt, és keresi az elveszettet.
A Sátán egyik neve Diabolosz, azaz Szétdobáló. Ő utálja a közösséget, és ahol csak lehet, szét akarja rombolni. Kezdte az individualizmussal. Azt hazudja, hogy nagyon jól meg lehetsz a többiek nélkül, nincs szükséged senki segítségére, támogatására. A laodíceaiak megfogalmazásában ez így hangzik: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire”. (Jel 3,16) Fölösleges a házastárs, a családi kötelék, a gyülekezeti közösség, és ne tartozz egy nemzethez sem, hanem légy világpolgár. Legfőképpen pedig semmi szükséged a Pásztorra. Ne terelgessen és vezetgessen Ő csendes vizekhez, mert izgalmasabb a sodrás. Füves legelőkön se nyugtasson, mert vannak sokkal ízletesebb ennivalók is. A vesszőt és a botot pedig egyenesen utáld, és ne engedj semmiféle fegyelmezésnek, figyelmeztetésnek. A halállal, és annak árnyékvölgyével pedig ne foglalkozz, majd a tudomány megoldja. A többiek csak arra kellenek, hogy messziről csodáljanak, tapsoljanak neked, és alacsonyságuk éreztesse veled a kiválóságodat.
Isten népe is sokszor fellázadt a Jó Pásztor ellen, és ezért Isten kiszolgáltatta őket a Diabolosznak, és szétszórattak a nemzetek közé. De Isten kegyelmes, és ad majd nekik kőszív helyett hússzívet, és akkor majd összegyűjti őket, még az annyira elveszetteket is, mint a tíz törzs tagjai, akikről nem tudjuk, hol vannak a népek sűrűjében. Jézus, amikor a Földön járt, össze akarta gyűjteni őket, mint a kotlós a csibéit, de akkor még nem volt kész a szívük, nem akarták. A kiküldött Szentlélek munkája pedig az volt, hogy a mindenféle nemzetből való hívőket összegyűjtötte gyülekezeti közösségbe.
A mai világban is jól látható a Diabolosz szétdobáló, összekuszáló munkája: családok esnek szét, széthúzás van az emberek között. Társadalmi zűrzavar van. Ezt a zűrzavart kiábrázolja a természet rendjének a felbomlása is. Lehet, hogy hamarosan a nemzetek is szétesnek. Gyülekezeti közösségek hiányoznak. A bajt csak tetézi és fokozza a koronavírus megjelenése, amely az amúgy sem erős közösségi életet beszüntette. És mindezért nem Isten okolható. Ő gyűjt és nem szétdobál. Hanem az ember nem akar engedni az összegyűjtésnek, és ha az ember sokáig szembemegy Isten akaratával, akkor Isten is kiszolgáltatja a vágyainak, a Diabolosz hatalmának.
Viszont, ha valaki így imádkozik: „Uram, ments meg engem, ne engedd, hogy a Diabolosz teljesen szétdobálja az életem, és egy elszigetelt, magányos, önző vágyaktól hajtott boldogtalan ember legyek, értelémét vesztett élettel!”, akkor jön a Jó Pásztor, megtalálja, kihúzza a gödörből, karjára veszi, és nyájába gyűjti, és csodálatos értelmet nyer az élete.
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
