Magát a korrekt szót a helyes, pontos, becsületes, kifogástalan, feddhetetlen, törvényes, megengedett eszközökkel bíró szavakkal tudnánk összekapcsolni.
Vajon megvan-e ez még bennünk? Szeretünk-e törvényesen,megengedett
eszközökkel élni, tanulni, dolgozni, szórakozni? Vajon mi fontosabb? Az, hogy szeretettel, de nem hazudva elmondjuk az igazat, vagy az, hogy lavírozunk az is-is állapotban: nem akarom megbántani, de nagyon hazudni se szeretnék ismerősömnek, barátomnak munkatársamnak?
Vajon van-e életünkben olyan rész, amiben elmondhatjuk,feddhetetlenek vagyunk?
Azaz nem találnak rajtam fogást? Mondjuk baráti kapcsolatainkban, vagy tanulásomban, munkámban? Vagy az élet csupa megadás, csupa lavírozás, és azt mondom: ebben a világban megvetik, lenézik, kigáncsolják azt, aki feddhetetlen, korrekt ember. Aki nem azt figyeli, hogy hogy ússza meg neki legkényelmesebben a dolgokat, hanem magára
vonatkoztatja mindazt, amit másoktól is elvárna? Hogy nyíltan felvállalva az érzéseket, értékítéleteket egy vággyal a szívében él.
„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is
ugyanazt cselekedjétek velük…” (Biblia, Máté evangéliuma 7, 12)
AboutMezo
