Laura rosszkedvűen ment haza az iskolából, és mondta is mindjárt a sérelmét:
– Anna néni engem osztott az új lány mellé, hogy a feladatot ketten dolgozzuk ki. Pedig Klárit senki sem szereti…
– Nem akarnál a segítségére lenni, hogy beilleszkedjék az osztályba? -Laura ezt várta az anyjától… Megvonta a vállát:
– Mi hasznom lenne belőle – nekem?
Erre nem kapott választ, hanem anya azt kérdezte tőle:
– Mikor nézted meg utoljára a takarékperselyedet?
– Tudod, amikor kivettem belőle a pénzt arra a könyvre, amit olyan nagyon szerettem volna…
– Akkor nézd meg most!
–Anyu! Hallod? Honnan van benne a pénz, amikor a könyvre majdnem mindent kiadtam?!
– Édesapád tette bele. Amikor azt tanácsolta, hogy vedd meg magadnak a könyvet te, csak azt akarta tudni, kész vagy-e arra, hogy föláldozd a pénzedet a könyvért? Amikor látta, hogy megtetted, ő visszaadta neked, számold meg, talán még többet is…
– Apu a legaranyosabb ember a világon! De… mi legyen az új lánnyal, Klárival?
– Ejnye, Laura, Isten is látni akarja, kész vagy-e olyasmire, amit te áldozatnak érzel – Őérte? Te, hátha éppen rád van szüksége annak a kislánynak? És ha a többiek látják, hogy te barátkozol vele, talán ők is elfogadják…? Lehet, hogy valami rossz üzletnek látszik, de Isten tud róla, és az Ő értékelése más…
– Anyu, köszönöm!
„Az igazaknak… szép jutalmuk lesz” (Példabeszédek 13,21).
Hozz mindennap áldozatot!
AboutMezo
