Terka édesanyja mosolyogva sandított öt éves kislánya felé. Kezdte megszokni
a látványt, de még mindig meglepődött rajta. Terka sose volt oda a házimunkáért,
a csirkéket meg csak sülve szerette. Most, meg…
Három hete kezdődött. Terka, ahelyett, hogy veszekedett volna, hogy hagyja a
csirkéket, úgy is megesszük őket, minek pazarolni rá az időt, ahelyett, hogy
inkább édesanyja az alatt is vele játszana. Mintha nem is ugyanaz a gyerek lenne.
Terka megkérte édesanyját, had etesse a csirkéket, majd azt is, hogy had itassa
meg őket, aztán a tojásszedésben is segített, sőt, minden nap friss fűvel etette
őket. Bár ez utóbbi kissé fura volt. Terka minden dolgával, etetéssel, itatással,
tojásszedéssel bement a tyúkólba. De amikor a füvet adta, akkor a kerítéstől
tisztes távolságra leguggolt, és olyan távolságra tette a gyomot, hogy a csirkék,
nyakukat kinyújtva épp csak elérjék a füvet. Fejüket egy-egy résen kidugták és
így ízlelgették a finom falatokért. Édesanyja hiába mondta, csak egyszerűen
dobja be a gazt, kislánya mintha meg sem hallotta volna.
Egy reggel azonban Terka a szokásosnál is korábban kelt fel. Szülei már éppen
indulóban voltak, meglepetten kérdezték, miért nem fekszik vissza még? Terka
azonban engedélyt kért, had menjen ma hamarabb a tojásokért. Édesanyja
bólogatott, úgy gondolván, hogy a kicsi lánya úgy is hamar visszafekszik majd,
mint mindig. Terka azonban alig várta, hogy szülei a kertben eltűnjenek, ahol a
nagy meleg miatt korábban kezdtek, hogy a hőség beállta előtt befejezzék a
munkálatokat. Terka élete leggyorsabb öltözését vitte véghez, majd halkan
leosont, nehogy nagyobbik tesóját felébressze. Megkereste édesapja baltáját,
majd füvet szedett. A csirkék buta tekintettel néztek Terkára, de meg se
nyikkantak. Már felismerték őt, nem féltek tőle. Már nem húzódtak el. Csupán
ugrabugrálással, és gyors futással mentek a kerítés réseihez és dugdosták ki
fejüket, várván a frissen leszedett füvet.
Azonban Terka aznap nem csupán etetett. Terka szülei elégedetten, de fáradtan
indultak felfelé a házhoz. Boldogok voltak, hogy új házuk fala egyre magasabb.
Arcukról patakokban folyt a víz, de a sikerélmény hangulatukon igen nagyot
dobott. Egyszer csak Terka édesanyja arcára fagyott a mosoly. Meglepődött, majd
férjének kezébe kapaszkodva, elhűlve nézte a látványt. Három csirke fej nélkül
dőlt a kerítésen belül, fejük pedig kint árválkodott.
Terka meglepetten nézett édesanyja ijedt arcára.
– Terka, mit tettél? – kérdezte édesanyja.
– Gondoltam, segítek! Szerettem volna sült csirkét enni!
Terka édesanyja gondterhelten nézett férjére, aki gondolataiba merült, majd megkérdezte csemetéjét:
– Hogy csináltad, Terka? Hogy az első sikerült…de a többi?
– Már ismertek, nem féltek tőlem. Kidugták a nyakukat, én meg lecsaptam. Aztán
szétrebbentek. De olyan buták, apa, utána szépen beszéltem hozzájuk, még a
tojást is összeszedtem, meg is simogattam a pettyest, és megint kinyújtották a
nyakukat. Újra lecsaptam. Aztán megint szétrebbentek. Megetettem őket,
megitattam őket, szépen beszéltem hozzájuk, és újra lecsaptam, de elfáradtam, és
három elég, nem? Édesapa, te azt mondtad, az okos ember más hibájából tanul, a
bolond a magáéból sem. A csirkék tényleg buták.
A két szülő értetlenül nézett egymásra.
– Mama, akkor lesz ma sült csirke?
Ez csupán egy kitalált történet. De akár lehet tanulságos is. Mi magunk is olyan
könnyen megvezethetőek vagyunk, mint a ketrecben lévő csirkék, akik szinte
önállóan ajánlkoztak fel. A bűn, amelyet meghagyunk életünkben, az előbb utóbb
elvakít. Először látjuk, és idegesít. Aztán persze, próbálunk tudomást sem venni
róla. Sőt, lassan megszokjuk, lassan már hiányoljuk is, ha nincs.
Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy a másik sem jobb.
Igyekszünk úgy tenni, mintha a mi kezünk tiszta lenne. És ha
meglátjuk embertársunkat, hogy bűnének mi lett a következménye, az sem elég ok, hogy megszabadulni vágyjunk fölösleges terhünktől, a bűntől.
Jó lenne, ha nem utolsó pillanatban kapnánk a fejünkhöz, hanem időben megtalálnánk az egyetlen kivezető utat ebből a slamasztikából.
Jézus Krisztus által van egyedül kiút.
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket,
és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1 János 1,9)
AboutMezo
