Félhomály derengett. Az emberek sétálgattak, újságot olvasgattak, vagy éppen a templomban hallgatták a misét. A gyerekek pedig a játszótéren rohangáltak. Mi meg folyvást a falat kóstolgattuk. Valóban sós, minden csupa só! A sóbarlang hatalmas volt és lenyűgöző! Szerettem volna magammal vinni belőle egy darabot, de nem lehetett. Egyedül egy útitársamnak sikerült találnia egy, a falból letört darabot. Eleinte büszkén mutogatta másoknak, de végül túl nehéznek találta és nekem adta. Nagyon megörültem neki, mindaddig a pillanatig, amíg az ott felügyelő ember el nem kapott. Félre vont és megkérdezte:
– Nem figyelmeztettek fent, hogy tilos innen kivinni bármit is?
– De igen. -válaszoltam megszeppenten. Majd arcomon könnycseppek jelentek meg, hogy engem itt meglincselnek.
– Miért nem veszel inkább egyet azok közül, amiket a bejáratnál árulnak? Hiszen azok gyönyörűek! Ez pedig eléggé csúnyácska. Szürke és koszos.
– De én a barlangból akartam egy darabot, nem pedig egy sókristályt. Ez kősó. Jobban tetszik.
A felügyelő megvonta szemöldökét, láthatóan megdöbbent azon, hogy mi fantáziát találok én egy szürke kőben? Igaz, sós, de egyáltalán nem szép. Lassan kihúzta magát, elvette a követ és mosolygott.
– Na, most jól figyelj rám! Ennek a kőnek az a tulajdonsága, hogy a koszt és a homokot kidobja magából. Megtisztul. Ehhez azonban segítségre van szükség. Nem mosni kell, sepregetni. Hazamész, otthon felteszed egy tányérra és időközönként kis ecsettel lesepregeted.
Miközben mondta, elővett egy kis ecsetet a zsebéből és megmutatta, mit kell tennem. A táskájából elővett egy papírt, bebugyolálta és átadta a követ.
– Ez köztünk maradjon, rendben? Sok sikert! Ne légy türelmetlen. Lehet, hogy évek is eltelnek, de láthatod majd, hogy a szürke és koszos kőből miképpen lesz egyszer csak sókristály.
Elkísért a kijáratig és elköszönt.
Ilyen a Krisztussal való élet is. Jézussal mindnyájan találkozhatunk. Akár akarunk, akár nem. Ő felajánl egy új életet nekünk. Megígéri, hogy ha eddig bűneink mocskában éltünk is, ő ragyogó fehér kristállyá formál minket. De csak ha elfogadod ezt. Ő nem kényszerít, nem utasít. Segíteni akar. Sepregetni. Mert Ő azért halt meg, hogy elvegye bűneink büntetését. Ha Krisztust elfogadtad, akkor ő lesz a takarítód. Furcsán hangzik? Jézus, ahogy sepreget. Pedig igaz. Jézus szolgai formát vett fel a te kedvedért is. Érted.
A kő még mindig megvan. Szívemben hála és öröm vegyül, hogy tudom, ahogy a kő is, úgy én is változok, és ezt láthatom.
Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. (2 Korinthus 3,18)
AboutMezo
