Tegnap posztolt valaki egy viccet az esőzésre utalva:
„Stoppoltam és Noé vett fel….”
Amikor ő kezdte építeni a bárkát, még nem esett az eső.
Ezért mindenki őrültnek, rajongó szektásnak tartotta.
Amikor már úszott a bárka a vízen, az ajtókat nem nyitogathatták stopposoknak.
Ma is bolondnak tarják azt, aki a világtrenddel, a szabadossággal, individualizmussal szemben fogalmaz meg véleményt; aki azt képviseli, hogy a 10 igének (Tízparancsolat), az élet törvényének hatályon kívül helyezése ítéletet von maga után, hogy az örök renddel nem lehet büntetlenül visszaélni.
Az özönvíz Isten könnye volt.
Nem Noé jelölte ki magát a hajóépítő próféta szerepre, nem ő az ötletgazda.
Az egészséges, biblikus hit nem az emberi odaszánásról, koncentrálásról, képességekről, döntésekről, elhatározásokról szól. A hit akkor születik, amikor a Fennvaló megszólal, kijelenti magát.
Nem a hívő nyüzsgés, tervezés, stratégia, böjt, imaözön segít, hanem az Ő teremtő, megújító szava:
Legyen!
Legyen világosság!
Legyen bárka!
Legyen megváltás!
Ma is van bárka, Jézus teste, az egyház.
Igen, kicsit kopott, lékeket kell befoltozni, néha nagy a ricsaj, a személyzet nincs a helyzet magaslatán mindig, de a kapitány a helyén van.
Az ajtó nyitva.
Nóé így is tett: mindenben úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki. (1Móz 6,22)
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. (Zsid 11,1)
Szeverényi János
Aboutadmin
