Misiék hatan voltak testvérek. Egy reggel Misi korábban kelt, és kint reggelizett a konyhában, közben édesanyjával beszélgetett. Váratlanul azt kérdezte tőle:
– Anyu, nem sokallod néha, hogy ennyien vagyunk?
– Hogy sokallanám? -kérdezte meglepődve az anya -hiszen mindannyian az enyémek vagytok és szeretlek benneteket!
– Nem úgy gondoltam! Azt tudom, hogy szerettek bennünket apuval, de egyik órán a tanár arról beszélt, hogy ha a világ valamennyi házaspárjának csak két gyermeke lenne, megoldást nyerne az emberiség minden gondja, mivel túl sok ember él a földön, nem elegendő a levegő, a táplálék, a víz…
– Nem elegendő, ha nem egyformán osztják el! Aki ilyent mond, az nyilván sohasem olvasta a Bibliát! Vagy ha olvasta is, nem érti, nem akarja érteni! Isten olyannak teremtette a világot, hogy igazságos elosztás mellett kétannyi ember is élhetne rajta!
– Ezt elhiszem, de azért arra gondoltam, hogy apával könnyebb lenne az életetek, ha mi nem lennénk hatan. Többet költhetnétek magatokra, vehetnétek szebb bútorokat, több ruhát, az idővel is jobban kijönnétek…
Misikém, csak nem gondolod, hogy bármelyikőtöknél is többet érne nekünk egy új kabát, szőnyeg vagy egy jobb autó! Még a gondolat is megszégyenítő!
– Nem, nem, én sem így gondolom! De vajon miért mondta ezt a tanár úr?
– Van olyan elmélet, hogy amit az ember önmagára nézve nem tart jónak, azt más hibájának tulajdonítja. Aki nem akar segíteni a szegénységen, az kitalál egy okot, hogy megnyugtassa magát: a kínaiak pl. a népszaporulatot. Ha az emberek nem hisznek Istenben, ha nem az Ő akarata szerint élnek, akkor semmit sem tudnak a javukra használni. Még a tudományt sem, gondolj a környezetszennyezésre! De térjünk vissza a gyermekekre: mit mond erről Isten Igéje: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom!” (Zsolt 127,3), pedig nem mondaná ezt, ha nem lenne elég a levegő meg az élelem. Tudod, kisfiam, miből van nagyon kevés ezen a földön? Szeretetből! Azok, akiknek sokkal többjük van mindenből, mint amennyire szükségük van, vállvonogatva nézik el, hogy mások nélkülöznek! Akikért odaadta egyszülött Fiát, azok mind drágák Neki! Gondja van minden emberre, azokra meg különösen, akik az Ő segítségét kérik…
– Egyenként ismer minden embert?
– Igen! Mit is írt erről Dávid? „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam… alaktalan testemet már látták szemeid…” (Zsoltár 139, 15-16). – Nincs két teljesen egyforma ember a földön, mindenki külön-külön egyedi ajándéka a Teremtőnek-, de sajnos a legtöbb ember nem értékeli Isten ajándékait!
A gyermek: áldás!
AboutMezo
