Sűrű erdő közepén találkozott a két sünpajtás.
Örömmel üdvözölték egymást, majd együtt tovább ballagtak.
– Nézd, ott egy alma!
– Hol?
– Ott, az út szélén, abban a kis gödörben.
– Tényleg!
Nagy nehezen kiszedték a piros almát, és jóízűen nekiálltak falatozni. Azonban sok volt számukra ennyi csemege egyszerre. Gondolkozva néztek a maradék almára.
– Törjük ketté és vigyük haza!
– Rendben, ez jó ötlet!
– Na, háromra! Egy, kettő, három!
Meglepetten vették azonban észre, hogy az egyik darab nagyobb volt a másiknál. Tanácstalanul néztek egymásra, majd a két almadarabra. S kicsi szívükre sötét gondolatok szálltak.
– Most mitévők legyünk?
– Én találtam, én vettem észre, úgyhogy…
– Igen?
– Nekem jár a nagyobb!
– De irigy vagy!
– Ha nem vettem volna észre, akkor nem is ehettünk volna!
– Ha nem segítek, ki sem tudjuk venni a gödörből az almát. Fukar vagy, nem is szeretlek most már! Tartsd meg magadnak nyugodtan a nagyobbat! Nekem nem is kell ilyen barát!
A két süni mérgesen és villámló tekintettel néztek farkasszemet. Ki gondolta volna róluk, hogy pár perce még igaz jó barátok voltak? Azonban még mielőtt mérgesen különváltak volna, hirtelen a gödör megsüllyedt, mélyebbé vált és magával rántotta a két apró teremtményt. A két süni ijedtében azonban gyorsan összegömbölyödött, de ez már nem védte meg őket az ütéstől. Hiába a tüskés bőrtakaró, a bokornak lehulló ágai még így is belefúródtak kis bőrükbe. A dolgot tetézte, hogy a két összeütköző süni tüskéi is felkarcolták a másik testét. Sokáig mozdulatlanok voltak, akkora volt az ijedtség és a fájdalom. Majd lassan, nyögve előbújtak.
– Mi történt?
– Nem tudom, de nagyon fáj a hátam, meg a sebem is, amit te okoztál!
– Én is nagyon beütöttem a fejemet, és te is megkarcoltad a bőrömet! Jaj, a nyakam!
– Úgy látom valami ág van ott.
– Neked is, a hátadon.
– Ez is a te hibád! Ha nem lettél volna olyan irigy…
– Micsoda?
Észre sem vették, hogy valaki figyeli őket. A fenti fa ágain egy varjú ült. Hallgatta a két sünit, amint még nagy fájdalmuk ellenére is vitatkoznak.
– Kár, kár! Kár, hogy nem veszitek észre, magatok nem tudjátok a belétek fúródó ágacskákat kivenni, csak a másik segítségével.
Magadra ismertél talán? Észrevetted benne az önmagadban rejlő általad is megvetett tulajdonságokat? Az irigység, rágalmazás, önhittség, önzőség, kapzsiság vonásait? Én sokszor megtapasztaltam már. Sokszor szennyeztem baráti kapcsolataimat efféle lelki méreggel. Bevallom, még mostanában is.
De van valamim, jobban mondva valaki, aki mindig ott van nehéz helyzetünkben, amikor már nehéz lakatot tenni a szánkra, vagy ostoba viselkedésünk miatt nem tudunk bocsánatot kérni. Emberi kapcsolatainkban megjelenő konfliktusaink gyakorta kis dologból adódnak. Talán nem éppen a két süni példája, talán éppen más dolog okozott gyötrődést nálad. De a vége hasonló. Értelmetlen vita, egymásba szúródó tövisek, amelyek fájdalmasak kis szívünknek.
Félreértés ne essék. Nem akarok senkit sem áltatni. Nem volt és nem is lesz kapcsolatunk emberi szinten nehézségek, kudarcok, viták nélkül. DE van valaki, aki ebben is példamutatóan jár előttünk, valaki, aki ebben is útmutatást, segítséget ad. Ő Jézus.
Én vagyok az élő tanu, hogyan segített Jézus nehéz helyzetemben, amikor én is olyan kis sünivé (a kis disznóvá) váltam embertársaim felé.
Azt gondoltam, ez már helyrehozhatatlan. De Jézusnak elmondtam, Uram, én már ezt is elrontottam. Nem segítenél? És igen, segített. Gyakorta szorulok ezen a téren is Jézus segítségére, mert hajlamos vagyok heves viselkedésemnél fogva is megbántani másokat. Hálás vagyok, hogy Jézus valóban segít, akkor is, ha a konfliktus okozója magam vagyok. Megtapasztaltam, hogy nem csak nehézségben fordulhatok hozzá, hanem minden nap kérhetem az Ő segítségét, hogy adjon türelmet, szeretetet embertársaim felé.
Így elejét vehetem fölösleges vitáknak, súrlódásoknak. Azt gondolod: Na, ez is jó duma? Mit érdekli Istent a mi kapcsolatunk?
Isten még azt is tudja, mennyi hajszál van a fejeden! Szóval, csak hogy tudd, kedves barátom, Isten mindent, de mindent tud rólad.
A kapcsolataidról is.
Nem érted akkor sem, mi köze az egésznek Jézushoz? Jó kérdés. Jézus meghalt minden bűnünkért. Őt feszítették keresztre, mindazért, amiért mi érdemeltünk volna halált. És bűn az is, ha nem tudjuk embertársainkat szeretni. Kérlek, ha nem hiszel nekem, olvasd el az evangéliumot. Ha találsz olyan helyet benne, ahol Jézus nem szeretettel bánt az emberekkel, akkor szólj, vagy írj nekünk. De tudtommal a kereszten sem átkozódott, hanem imádkozott azokért, akik megfeszítették. Jézus szeretettel fordult mindenki felé, ő tényleg nem volt személyválogató. Nekem ez nem megy. Igenis sokszor vagyok személyválogató, és hideg az emberekkel szemben. Ezért kérem az Ő segítségét, hogy kapcsolataimban újítson meg. Naponként.
AboutMezo
