Amikor egy családban gyermekáldás várható, akkor az egész rokonság, barátok, ismerősök együtt örülnek az apával, anyával. A gyermek születése valóban igen nagy áldás és csoda, nem pedig teher (hacsak nem a gyermek súlyára gondolunk), mint ahogyan gyakran mondják a várandós anyákra, hogy „terhes”.
De mi is történik a méhen belül, mikor egy gyermek megfogan? Persze most nem szeretnék szót ejteni a gólyáról, meg a kockás babakendőről és kéményről. Csakis tárgyilagosan! A fogantatás pillanatában két sejttípus valósággal egyesül: a spermium és a petesejt egyedi génállománya (gének= a DNS meghatározott szakaszai, amelyek az utód adott tulajdonságait, például szeme, vagy haja színét határozzák meg) közösen alakítja ki a születendő gyermek tulajdonságait, nemét. Mind a hím-, mind pedig a petesejt kromoszómaszáma 23 db (kromoszóma=erősen feltekeredett DNS). Ekkor ezekre a sejtekre azt mondjuk, hogy haploidok.
Azt már valószínűleg a kedves olvasó is tudja, hogy a két sejttípus egyesülése pillanatában csak egyetlen spermasejt és egyetlen petesejt van jelen (leszámítva az ikreket, de ebbe most ne menjünk bele). A petesejthez elsőként érő hímivarsejt olyan gyors biokémiai reakciósort indít el a petesejtben, aminek eredményeként kudarcba fullad a többi spermasejt bejutását a női ivarsejt belsejébe. Az újonnan kialakult képződményt zigótának, vagy megtermékenyített petesejtnek hívjuk. A zigóta kromoszómaszáma most már teljesen megegyezik bármelyik emberi testi sejt kromoszómaszámával, tehát 23 pár kromoszómája van. Ekkor azt mondjuk, hogy a zigóta diploid.
Na, most számoljunk egy kicsit! A nőkben a petesejtek „előalakjai” már nagyon korán (embrionális korukban) kialakulnak. Számuk a nőnemű babákban a születéskor eléri a 600-800 ezret, a nemi érettség elérésekor (a pubertás korban, olyan 12-15 évesen) már csak kb. 400 ezer található meg belőlük. Ezekből aztán a pubertás kortól kezdve egy bonyolult érési folyamat során, egy ciklus alatt (általában 28 nap) legalább egy elhagyja a petefészket (ezt hívják ovulációnak). A hölgyekben kb. 45 éves korukig (ez az a bizonyos klimax kor) átlag 500 db petesejt ovulálódik, vagyis kész arra, hogy megtermékenyüljön. A meg nem termékenyített, érett petesejtek a petevezetéken át a méhbe vándorolnak, majd a ciklus vége felé a megvastagodott méh-nyálkahártya kíséretében a külvilágba távoznak (ez a menstruációs vérzés). Egy három gyermekes családban tehát értelem szerűen csak 3 db. petesejt „kerül felhasználásra” az 500-ból (azért még ez sem igazán pontos, de erről kicsit később).
De mi a helyzet a férfiakkal? Az érett hímivarsejtek képzése csak a pubertás kor után (kb. 13-14 éves kortól) indul be és egy egész életen át tart. A spermiumok keletkezése és érése a herékben, és a hozzá kapcsolódó szervrendszerekben történik: ahhoz hogy egyetlen sejt beérjen (vagyis képes legyen a petesejt megtermékenyítésére) hozzávetőleg 74 nap szükséges. Mindent egybevetve a férfiakban kb. 300 millió érett hímivarsejt képződik naponta. Ebből csak egy vesz részt a megtermékenyítésben!
Az megtermékenyítés során létrejött zigóta optimális esetben beágyazódik a méhfalba. A megtermékenyített sejtek 10-15%-a nem jut el eddig. A beágyazódott zigóták esetében is több mint 50%-uk nem éri meg a második terhességi hetet. Ha mégis elérik a második hetet, átlagosan 16%-uk rendellenes fejlődés miatt később elpusztulnak. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a megtermékenyített petesejtek kb. 42%-a éli túl a negyedik hetet.
Persze nem az a célom, hogy a kedves olvasót mindenféle unalmas tankönyvi adatokkal riogassam, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy az emberi élet mekkora kegyelem! Az hogy megszülettél nem a „rossz TV-műsor”, vagy más véletlen következménye, hanem valaki azt akarta, hogy megszüless! Ez a valaki Isten!
Az előzőekben már volt arról szó, hogy milyen nagy csoda, mikor egy gyermek megfogan. A következőekben viszont próbáljuk meg nyomon követni, hogy mi is történik a méhen belül.
A méhen belüli fejlődés alapvetően három nagy fázisra különíthető el: zigóta fázis (0-2. hétig), embrionális fázis (3-8. hétig), végül pedig magzati fázis (9-38. hétig, vagyis a születésig). A megtermékenyítés (tehát a két sejttípus találkozása) általában a petevezeték meghatározott, kiszélesedő helyén történik. Ezt követően a megtermékenyített petesejt (zigóta) el kezd osztódni. Az osztódás mértéke kezdetben négyzetesen emelkedik: 2, 4, 8, 16, stb. sejt keletkezik. Eközben a zigóta vándorok a petevezetéken át a méhbe. Ekkor a zigótát szedercsírának is hívják, hiszen a gyümölcsre emlékeztet. Mire eléri a zigóta a beágyazódás helyét (a méh hátsó falát) addigra közel száz sejtből áll. Ekkor már hólyagcsírának is hívják, hiszen a zigóta egy kis üreget ölel körül. A belső sejtcsoportból alakul ki minden szervünk. A hólyagcsíra külső sejtcsoportja pedig az anyaméh falával közösen fogja kialakítani később a méhlepényt. Ekkor még a megtermékenyítéstől számolva kb. hat nap telt el. A beágyazódást tényleg szó szerint kell érteni: a hólyagcsíra valósággal „beleemészti” magát az anyaméh falába. A második hét végére a zigóta teljesen „elmerül” az anyaméh megvastagodott falában. Emlékezzünk vissza, hogy a menstruációs vérzés során ez a megvastagodott réteg válik le az anya hormonális szabályzása révén. Terhesség alatt a zigóta által kibocsátott hormonszerű molekulák viszont ezt a leválást közvetve megakadályozzák (a terhességi tesztek ennek a hormonszerű anyagnak kimutatásával jelzik az áldott állapotot). A zigóta belsejében ekkora több üreg jelenik meg (a két legfontosabb az ún. amnionüreg és a szikzacskó. A két üreget határán lévő két sejtréteg a további fejlődés szempontjából meghatározó, hiszen ezekből fog majd kialakulni néhány napon belül az úgynevezett ektoderma, mezoderma és endoderma (külső, középső és belső réteg, vagy csíralemez).
A következő fejlődési fázis az embrionális fázis. Ekkor már nem sejtcsoportról, vagy halmazról beszélünk, hanem fejlődő embrióról. A harmadik héttől kezdődően ugyanis a megjelenő három csíralemez (ekto-, mezo-, endoderma) tovább alakul és megjelennek a szervkezdemények. Az ektodermából olyan szövetek alakulnak ki, amelyek a külvilággal tartanak kapcsolatot. Még a harmadik héten kezdetét veszi az ektoderma betüremkedésével a központi idegrendszer kialakulása (gerincvelő, agyvelő). Később szintén az ektodermából alakul ki a bőr felső harmada, az izzadság és emlőmirigyek, de a fül és az orr érzékhámja és a fogzománc is. A mezoderma is fejlődésnek indul: megjelenik a szívkezdemény, kialakul és fejlődésnek indul a hát izomzata, a test ún. támasztószövetei (tehát a pocok, majd a csontok), a kezdetleges vesék és nemi mirigyek, az érpályák. Az endodermából is olyan fontos szervkezdemények alakulnak ki, minta a bélrendszer, a máj, a légző rendszer telepei.
Az embrionális korban, az 5-6 hét tájékán kezdenek kialakulni az arc vonalai, megjelennek a karok és a lábak kezdeményei (5 hét körül), később az ujjak kezdeményei, a fül és a szem szervecskéi (4-5. hét környékén). Egyszóval minden szervünk ebben az életszakaszban jelenik meg. Nem véletlen tehát, hogy ebben az életszakaszban a legsebezhetőbb az ember: az alkohol, kábítószerek, egyes gyógyszerek, a dohányzás ekkortájt eltérő súlyban ugyan, de érzékenyen érintik a fejlődő utódot. Az embrionális kor végére (tehát kb. a 8. hét végére) az utód minden lényeges szervrendszere kialakul. Ekkor az utód átlagosan 2.8-3 cm (fej-far távolság).
Az utolsó méhen belüli életszakasza magzati kor. Ezt az időszakot a már nagyjából kialakult szervek továbbfejlődése, „érése” jellemzi. Ám ekkoriban már egészen emberi vonások is kezdenek megjelenni: az arc egyre emberibb küllemű lesz, a fej gyors növekedése lelassul, ezzel párhuzamosan a test gyors növekedésnek indul. Nyelési mozgás pl. már a 10. héten megjelenik, megkezdődik a magzatvíz kortyolása. A 12. hétre fejlődnek ki jól láthatóan a külső nemi szervek, tehát ekkortól határozható meg a gyermek neme. Ekkor kerülnek helyükre a bélrendszer elemei is. A 16. hétre (4-5. hónap) az egész magzatot finom szőrzet borítja el, ami a fejen és a szemöldökök helyén megmarad. Ekkoriban jelennek meg a légzőmozgások is, viszont a fejletlen tüdőt ilyenkor még csak magzatvíz tölti ki. Ez a folyadék az első felsíráskor távozik, és átveszi helyét az éltető levegő. A magzat táplálása értelem szerűen az ekkorra már igen fejlett méhlepényen keresztül történik. A 6. hónaptól kezdődően a bőralját fokozatosan zsírszövet egészíti ki, a magzat alakja lassan eléri születési formáját. A 24-26. héttől (kb. 6-7. hónaptól) kezdődően képes a magzat bizonyos hangok felismerésére. A szem is fokozatosan fejlődik: bebizonyították ugyanis, hogy a 28. héttől kedve a magzat képes fényt és mozgást érzékelni. A színérzékelés viszont csak születés után alakul ki. A 38. hétre (kb. a 9. hónapra) a magzat teljes testhossza átlag 50 cm, súlya pedig elérheti a három és fél kilogrammot. Minden készen áll a megszületésre!
Ezt olvassuk a 139. Zsoltárban: „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Kézenfekvő lehet a kérdés: Isten miért akarta, hogy megszüless? Azért, hogy meglásd: Ő úr mindenek felett és Vele éld az életed. Isten nemcsak földi életet adott neked, hanem Jézus Krisztusban örök életet is akar adni! Jézus Krisztus által megtisztítja életedet bűneidtől, gonosz dolgaidtól! Élj teljes életet Vele!
AboutMezo
