Bárcsak ilyen maradna a szívük, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és gyermekeiknek mindörökké! 5Móz 5,29
A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. Jn 10,10.
Isten arra vágyik, hogy az ember boldogan élhessen, megáldhassa, megajándékozhassa, jót tehessen vele, üdvözíthesse. Nincs Isten szívében rossz szándék vagy akarat. Azonban, hogy ez a vágy teljesülhessen, az az emberen múlik, az akaratán, hogy enged-e Isten szavának, vagy makacsul ellene szegül. A kertben az ember boldogulásának útja az volt, hogy bátran élhet minden jóval, ehet minden fa gyümölcséből, de kerülje el a Jó és Gonosz tudásának fáját. Ma a feltétel a hit. Ez az üdvösség feltétele, és a boldogság feltétele az engedelmesség. Isten mindent megtett, hogy ne vesszünk el: amikor az ember rosszul döntött, és még az akarata is a bűn foglya lett, hogy már akarni sem képes hinni, elküldte Egyszülött Fiát a világba.
A tolvaj a Sátán. Mert azt lopta el, ami nem az övé, és azt bitorolja. Az ő célja az ember és a teremtett világ pusztulása. Ő azt akarja, hogy minél rosszabb legyen. Ő csak elvenni akar. Még amikor ad, (gyógyulást, sikert, világhírnevet, vagyont) akkor is elvesz: örömet, nyugalmat, békességet és az ember lelkét.
Jézus azért jött, hogy visszaszerezze számunkra az örök életet, amit elvesztettünk. Nem elvenni akar, hanem adni, hogy bővölködjünk kegyelemben és az Ő áldásaiban.
Emlékezzünk vissza a megtérésünkre (a hitre jutásunkra)! Hogyan lelkesedtünk Istenért, hogyan megígértük, hogy hűségesek leszünk, részt veszünk az istentiszteleti alkalmakon, szolgálunk, megtartjuk a hitünket. Ez volt az első szeretet. A menyasszony lelkesedése, hogy van vőlegénye, és hogy együtt majd milyen jó lesz.
Bárcsak mindig ilyen maradhatna a szívünk, akkor is, amikor jönnek a cseppet sem lelkesítő, megszokott, unalmas hétköznapok! Akkor is, ha jönnek a gondok és a bajok. Akkor is, ha nem az történik, mint amire számítottunk, vagy vártunk. Akkor is, „ha változik, pusztul minden körülem”. A tolvaj azonban résen áll, hogy meglopja az örömünket, a békességünket, elvegye a reménységünket…stb.
Jézus az efezusiaknak azt mondja:
„az első szeretetet elhagytad. Emlékezz vissza azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd”. (Jel 2,4-5).
Ha állandó lelkesedéssel és erős hittel tudnánk Istenbe kapaszkodni, akkor csupa áldás lehetne az életünk. Mivel azonban nem marad mindig olyan a szívünk, amikor éppen erősen hitt, ezért kell visszaemlékeznünk. Ez egy lehetőség, hogy újra és újra helyreállítsuk a kapcsolatunkat Urunkkal.
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
