Ne terjessz hazug hírt! Ne fogj kezet a gonosszal, nehogy hamis tanú légy! 2Móz 23,1
Igyekezz kipróbált munkásként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent, és helyesen hasogatja az igazság beszédét. 2Tim 2,15
Milyen világos, és egyszerű parancs: „Ne terjessz hazug hírt!” Sajnos, annyira megszoktuk, hogy nem vesszük komolyan Isten Igéjét, hogy az ilyen egyszerű és egyértelmű, és logikus utasítások fölött is átsiklunk. Szomorú megtapasztalni azt, hogy a hazug hír terjesztésében olimpiai aranyérmesek vagyunk.
De az igevers második fele is fontos: „Ne fogj kezet a gonosszal, nehogy hamis tanú légy!” Pál apostol beszél a keresztyén fegyelmezésről. Hogy a bűnöst meg kell inteni, és fegyelmezni. „Kizárni a gyülekezetből”, de nem végleg hanem, hogy észre vegye magát. És mindezt a javára, a megmenekülése érdekében, és a közösség lelki fejlődése érdekében. Érzékeltetni vele, hogy nem jó, amit tesz, nem keresztyéni, és rombolja a közösséget. Ha benn marad ez a bűn, akkor teljesen tönkre is teheti a közösséget. Ha viszont ugyanúgy bánunk a rosszat tevővel, mintha semmi sem történt volna, akkor részesei vagyunk a bűnének. Mert ezzel egyetértünk vele, és a támogatásunkról biztosítjuk. Kézfogás egyenlő támogatás.
Hazug híreket terjeszteni könnyű. Általában azért terjesztik, mert szeretnék, ha igaz lenne. Aki pedig elhiszik, azért teszik, mert szintén szeretnék, ha igaz lenne. Mások befeketítésével az ember önmagát tisztábbnak érzi. Sokkal nehezebb „kipróbált munkásként megállni”, ráadásul nem az emberek, hanem Isten előtt. Kipróbált munkás az, aki jól érti a szakmáját, fegyelmezett, és kitartó a munkavégzésben, és nem az érzelmei és indulatai vezérlik, hanem, hogy hűségesen végezze, és jó munkát adjon ki a kezéből. Még csak nem is az érte járó fizetség vezérli, hanem a munka és az elkészült dolog öröme. Isten előtt megállni a legmagasabb mérce: Nem elég jó munkát kiadni a kezemből, hanem Isten a szív indulatát is vizsgálja: zúgolódik-e közben, vagy örömmel teszi? Önelégült, vagy alázatos? Önmagában bízik, vagy számol Istennek? Hitből teszi, vagy hitetlenül?
Ki az aki nem vall szégyent? Lehet, hogy az emberek elmarasztalnak, vagy semmibe vesznek, vagy lekicsinylik a munkád. Ez nem szégyen. Ha részeges, hanyag, lusta voltál, de az emberek szeretnek, és jót mondanak rólad, ez nem dicsőség. A szégyen az lesz majd, ha az utolsó napon azt mondja az Úr valakinek: „Nem ismerlek téged”.
Amire ma kevesen ügyelnek: „helyesen hasogatni az Igét”. Ma nem törődünk a helyes tanítással, hanem csak azzal, hogy meg legyen a kényelmünk, a jó fizetésünk, és elég szalonképes és modern legyen a mondanivalónk, és az emberek ízléséhez igazodjunk. De Isten nem változik. Nála nincs meg a változásnak még az árnyéka sem. Egyszer számon fogja kérni, hogy hogyan hasogattuk az Igét.
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
