Mielőtt apa elment dolgozni, azt kérte Julikától, ha megjön, figyelmeztesse őt, hogy menjen el a tetőfedőhöz!
– De apu, hiszen olyan szépen süt a nap, napok óta nem esett egy csöpp sem! Már az a kis folt sem látszik – nézett a mennyezetre. -Nézd, rendben van minden!
– Nem lehet rendben, kicsikém, hiszen nem tettünk semmit a javítás érdekében, éppen azért hívom a tetőfedőt! Gondold meg, ha egyszer esni kezd, akkor már késő! Beázik a tető! Így van ez mindennel az életben. Ha eltűrünk valamit, ami nincs rendben, amin változtatni kellene, vagy van valami bűnünk, amit még nem bántunk meg, annak a következményeivel előbb-utóbb szembe kell néznünk, és akkor már nehezebb rajta segíteni.
– Apu mindig ilyeneket mond -gondolta Julika, amikor egyedül maradt. – Nem is értem. Bűn, amit még nem bántunk meg…? De mit csinál Lidike, hogy olyan csendben van?
Nos, Lidike azért volt olyan csendben, mert olyasmit csinált, amit nem engedtek meg neki: Julika fiókjaiban „gyönyörködött”, éppen a vízfestékeit akarta elvinni. Erre aztán kitört a vihar. Julika rákiáltott a húgára, amikor pedig a kislány ijedtében elejtette a festékesdobozt, még pofon is ütötte, amit persze keservesen megbánt. A kislány sírva fakadt., és kifutott a szobából.
Julikának is sírni lett volna kedve. Azon kesergett, hogy ő annyiszor megfogadta, hogy türelmesebb lesz a testvérkéjével, nem kiabál, kezet pedig egyáltalán nem emel rá, és lám! Megtörtént.
– Kitört a vihar, amikor még rés volt a tetőn… -Jutott eszébe, és most értette meg, mire utalt apa, a bűn, amit még nem bántunk meg, előjön a legalkalmatlanabb időben… Mert ha ő most ki is békíti Lidikét, Lidike mégis megmondja majd anyának, hogy pofonütötte, és az … szóval az olyan baj lesz, mintha beázna a tető. – Meg kell javítani! Szólni kell a „Tetőfedőnek”! -És Julika elimádkozta a zsoltárt: „Légy kegyelmes, Uram, mert Hozzád kiáltok mindennap!” (Zsoltárok 86,3)
Légy résen!
AboutMezo
