Hajnalodott. A levegő lassan melegedni kezdett, és a szürkületben szinte
észrevétlenül kezdtek kibontakozni az ébredező csapat körvonalai. Utazók voltak.
Most éppen éjszakai táborhelyüket igyekeztek elhagyni. Öltözetük, arcvonásaik
elárulták a figyelmes szemlélő számára, hogy messzi tájról jöttek. És valóban:
hónapok óta úton voltak már. Egy távoli országból jutottak el idáig. Ünnepélyes
csend vette körül őket, ahogy indulásra készülődtek. Kimondatlanul is mindnyájan
sejtették, érezték, hogy a mai napon célba fognak érni.
Hogy miért is indultak el? Tudósok voltak. Magas rangú és elismert emberek.
Ismerték a történelmi írásokat és jól értettek a csillagászathoz is. Éppen ezért jöttek ők.
Megláttak az égen egy különleges jelenséget és tudták, pontosan tudták, hogy
eljött az a pillanat, amiről a régi iratok szóltak. Hatalmas Király születését jelzi egy
égi jelenség. Pontosan tudták: nem tévednek. Itt az idő. És most eljöttek, hogy
ajándékot hozzanak a gyermek Királynak, és leboruljanak előtte, hódoljanak neki.
Abban is biztosak lehettek, hogy nem akármilyen Király lesz ő, ha még a csillagok is a jöttét jelzik. Felpakolták a tevéikre a nehéz málhát és maguk is felszálltak. Így indultak a főváros felé, a királyi palotába.
Biztosak voltak benne, hogy ott fogják találni a Királyi gyermeket.
Alig várták már, hogy átadhassák ajándékaikat.
Ahogy a cél felé közeledtek, egyre nagyobb várakozás és öröm töltötte el a
szívüket. Nem sokkal később odaértek Jeruzsálembe és bebocsátást kértek a
palotába. Egyenest az uralkodó elé álltak és megkérdezték: „Hol van a zsidók
királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk,
hogy imádjuk őt.”
Pár óra múlva ismét úton voltak. Csalódottan vették tudomásul, hogy
annak a Királynak, akinek jövetelét csillag jelzi, és akiről történelmi iratok szólnak,
nincs helye a királyi palotában. És nemhogy nem volt ott, de a jelenlegi
uralkodónak még csak fogalma sem volt arról, hogy megszületett. Nem nagyon
értették a dolgot. Hogy lehet, hogy megszületett egy hatalmas uralkodó és a
világ nem akar tudomást venni róla? Furcsa. Felettébb furcsa.
Azt viszont megtudták a palotában, hogy merre kell továbbmenniük. Heródes király
ugyanis összehívatta az összes írástudót és papot, hogy mondják meg, hol kell
megszületnie annak a Királynak, akit az utazók keresnek. Így derült ki, hogy a régi
iratok szerint Betlehem városban kell lennie.
Így hát – kicsit szomorkodva, hogy tovább kell keresgélniük – elhagyták a
palotát. De ahogy felnéztek az égre, meglepve és örömmel látták, hogy újra
felragyogott a csillag, ami a születést jelezte.
És ragyogott, ragyogott, olyan erősen és fényesen, hogy szinte megvilágította
előttük az utat, ahogy a kisváros felé közeledtek. Már nem aggódtak amiatt,
hogy megtalálják-e a gyermeket. A csillag egy eszköz csupán. Eszköz Isten kezében.
Amikor Betlehembe értek, a fényes égitest megállt a hely fölött, ahol a gyermek Király volt.
Végre megérkeztek. Jó helyen vannak. Pontosan tudták, értették már, hogy olyan
gyermek született, olyan Király, akinek az egész világmindenség engedelmeskedik
majd. És bár az emberek még nem tudnak róla, Isten már mindent eltervezett.
Elküldte gyermekét. A Világ teremtője jött a földre. És nem palotába érkezett.
Nem angyalok karján szállt közénk. Megtehette volna. De nem. Isten Fiának nem volt
helye a palotában. Csupán egy aprócska város szélén, egy istállóban született meg.
De ez egy pillanatig sem zavarta meg a bölcs utazókat, amikor átadták értékes
ajándékaikat. Nem kételkedtek benne, hogy valóban Királyi sarjról van szó.
Csakhogy az Ő atyja nem földi uralkodó, hanem mennyei. De azt nem tudták sem a
bölcsek, sem a korábban ott járó pásztorok, de még a gyermek földi szülei
sem sejtették, hogy Isten Fiának születése csak az első lépés. Apró szelete Isten
tervének. Csak később, csak évtizedekkel később derülhetett ki: Isten terve, hogy Fia
által köt szövetséget az emberrel.
Új szövetséget…
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne,el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
(János evangéliuma 3. fejezet 16. vers)
AboutMezo
