Karcsi nagyon szeretett nagypapájával sétálni. Gyakran elment vele nagypapa is olyan helyre, amelynek látnivalói elsősorban az unokát érdekelték. Például egy autómúzeumba. Karcsi mulatott a régi autókon, és csodálkozott, amikor nagypapa azt mondta, hogy valamikor ezek is modernek voltak. Rámutatott az egyik kocsira:
– Ez éppen olyan, amilyen az én apámé volt, amikor én olyan kisfiú voltam, mint te. Amikor vettük, úgy hirdették, hogy a színeket mi választhatjuk, de csak feketét árultak.
Ezen Karcsi jót nevetett. És miközben alaposan nézegette az „ősautókat”, ahogyan magában elnevezte őket, egyik-másiknak a belsejébe is bekukucskált, fölkiáltott:
– Nagypapa! Ez kívül-belül olyan, mintha most került volna ki a gyárból! Hogy lehet az?
Nagypapa közelebb lépett az új-öreg autóhoz:
– Pedig milyen sokat gurulhatott már, nagyon öreg, de helyreállították. Az elkopott alkatrészeit kicserélték, a régi festéket leszedték róla, és vadonatúj, csillogó zománccal vonták be.
Karcsi igazat adott neki. De nagypapa néhány perc múlva folytatta:
– Nem gondolod, hogy az autóval is azt tették, amit velünk tesz az Úr Jézus? Helyreállítja szívünket-lelkünket!
– De a külsejünkön nem változtat…
– Nem? Bizonyos vagy benne? Nem figyelted meg, milyen az arcod, ha éppen mérgesen nézel tükörbe? És nem láttál olyan öreg embereket, akikről lerítt a rosszkedvűség, és olyanokat is, akik az idegenre is szinte mosolyogtak…?
– De láttam, és téged is látlak, nagypapa! Te is majdnem mindenkire mosolyogsz!
– Nézd, akit belül megváltoztat az Úr Jézus, akinek megbocsátja a bűneit, megtisztítja, annál kicseréli mindazt, ami elromlott benne. Az a külsején is meglátszik. Bizonyára tanultátok már:
„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt, és íme, új jött létre!”
(2Korintus 5,17)
Isten meg tud újítani!
AboutMezo
