Mivel édesanyukám keresztyén családban nőtt fel, így nekem is természetes volt, hogy templomba jártam.
Majd később szombatonként gyermekórákat tartottak nekünk, és ott hallottam, hogy lehet menni gyermekhétre, ahol a szolgálók Isten szavát hirdették.
Én is elmentem erre a hétre, aztán minden egyes évben, míg egyszer egy történet nagyon megfogott.
A MEGTÉRÉSRŐL szólt. Nagyon belémhasított, amit mondtak és elgondolkoztam, hogy mi lesz velem, ha majd meghalok?
Ekkor szóltam az egyik szolgálónak, hogy beszélni szeretnék vele.
A szolgáló elmondta, hogy mi is kell ahhoz, hogy Isten gyermeke legyek. És együtt imádkoztunk.
Arról a hétről úgy mentem haza, hogy eleinte azt hittem, hogy megtértem, de SAJNOS nem!
Tudtam belül, hogy nem történt igazi változás. Ugyanúgy veszekedtem és verekedtem a testvéremmel, mint azelőtt.
Majd konfirmáció oktatás indult a gyülekezetünkben, ahová én is jártam, és ott mondta a lelkész, hogy lehet menni ifjúsági hétvégére és elmentem.
Ott az egyik esti áhítatban megszólította Isten a szívemet és nem hagyott belül valami nyugodni, és tudtam, hogy beszélnem kell valakivel.
Szóltam az egyik szolgálónak és elmentünk beszélgetni. Beszélt nekem arról, hogy a megtérés nagyon fontos dolog és hogy tiszta szívvel kell kérnünk bűneink bocsánatát.
Majd ketten imádkoztunk, hogy Isten bocsássa meg a bűneimet és fogadjon gyermekének. Aztán én is hálát adtam Istennek, hogy megbocsátotta a bűneimet és hogy énértem is meghalt a kereszten. És végre új életem lett és olyan boldogság töltött el engem.
Azóta eltelt jó pár év és minden nap az Úrral járok. Vannak nekem is nehézségeim, problémáim, de nem tántorodom el, mert nagy segítséget kapok tőle.
AboutMezo
