Jancsi nagyon élvezte azokat a napokat, amikor nagyapával együtt lehetett az ő „nyári kunyhó”-jában, jókora erdő fogta körül őket, amelyben nagy sétákat tettek. Egy ilyen alkalommal történt, hogy azt mondta nagyapa:
– Sötétedik. Jó lesz sietnünk!
– Nézd, ott elágazik az ösvény! Útjelzőt nem látok, de a bal oldalit benőtte a gaz, a jobb oldali viszont letaposott, arra sok ember jár, arra kellene mennünk!
Nagyapa beleegyezett, jónak találta az elgondolást, és valóban nemsokára megtalálták a kunyhó kis külön ösvényét. Azon az estén, a tűz mellett nagyapa kérte a Bibliáját. Jancsi tudta, hogy a polcon van, és vitte volna, de most két Biblia akadt a kezébe. Az egyik ismert, elég kopott, a másik azonban vadonatúj volt. A homályban is csillogott rajta az aranyozás. Azt vette le:
– Tessék, nagyapa -nyújtotta át-, ezt hoztam, ez tisztább, mert új…
– Rendben van, olvashatunk ebből is- egyezett bele nagyapa-, nem régen kaptam születésnapomra, de nemigen olvastam. Jobban szeretem a másikat. Tudod milyen régi? Még a vasárnapi iskolában kaptam. Sok verset húztam alá, a lapszélek tele vannak megjegyzéssel… elhasználódott, azért is ajándékoztak meg egy újjal…
– És az az új nem éppen olyan jó? -kérdezte Jancsi.
– Dehogynem -mosolygott nagyapa-, de tudod mit: miért igazodom el jobban a régiben? Gondolj az ösvényre!
– Értem -kiáltott Jancsi-, a régiben te már kitapostad az utat magadnak!
– És mivel tapostam ki? Azzal, hogy sokat használtam. Mert aki rendszeresen olvassa a Szentírást, az tulajdonképpen ösvényt tapos benne magának…
– És az igaz, nagyapa, amit nemrégen hallottam, hogy akinek a Bibliája a zsoltárok könyvénél kopott, az biztosan sokat szenvedett?
– Inkább úgy mondanám, hogy sok vigasztalást keresett szenvedéseire.
– Igazad van, így jobban hangzik. És ezért én most megtanulom kívülről azt, amit ma olvasunk, hogy emlékezzem erre a mai délutánra!
Nagyapa pedig olvasta:
„Utaidat Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!”
(Zsoltár 24,4).
Éljünk a Biblia tanítása szerint!
AboutMezo
