Sárika is el akarta kísérni apát, amikor horgászni indult, fogadkozott, hogy ő tud csendben maradni, mint Tomi, a testvére, és valóban nem sokat beszélt a közel két óra alatt, amíg az öbölben ringatózva figyelték a kapásokat, illetve a zsinórt, mert kapás alig akadt.
– Kezdem azt hinni, hogy egyáltalán nincs hal ebben az öbölben -ezt nem Sárika, hanem apa mondta, és Sári hozzátette:
– Hát… az a két nyápic halacska, amelyeket eddig horogra fogtunk, nem is lesz ebédre elég, és anya majd azt mondja, hogy étteremben kell ebédelnünk!
Még hallgattak egy ideig, azután egyszerre vették észre, hogy a csónak sodródik a part felé.
– Vigyázzunk -kapta föl a fejét apa-, megsérülhet a csónak, ha közel kerülünk a parti kövekhez. Irány az öböl közepe! -És erőteljes csapásokkal evezni kezdett. Amikor már ismét jó helyen voltak levonta a tanulságot ebből az esetből is, mert apa egy ideig vasárnapi tanító volt. Azt mondta Sárinak:
– Olyannyira lekötötte figyelmünket a horgászat, hogy elfeledkeztünk a víz sodró erejéről. Nem vettük észre, hogy sodródunk…
– …pedig eredménytelen volt a fáradozásunk -szólt közbe Sárika.
– Példának még jobb -helyeselte apa-, mert keresztyén létünkre gyakran annyira elfoglaljuk magunkat a világ dolgaival, hogy észre sem vesszük a sodródást.
Sárika újabban néhányadmagával sokat foglalkozott a lelkiélet gondjaival, szerettek volna egészen közel kerülni Megváltójukhoz, ezért miután egy ideig szótlanul nézte a vizet, megszólalt:
– Azt hiszem, mindennapi életünk sodrása hamarosan el tud bennünket vinni, messzire az Úrtól. És jó, ha nem engedjük magunkat sodorni!
– Mi volt az igétek ezen a héten? -kérdezte apa. Sárika már megtanulta, így mondta azonnal: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el!” (Galata 6,9)
A figyelmetlenség bajt okoz!
AboutMezo
