Ez a történet abból az időből való, amikor még a távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz és a távíró kezeléséhez ismerni kellett a morze jeleket.
Nos egy ilyen intézmény munkát hirdetett. Többen jelentkeztek a meghirdetett állásra köztük egy fiatal ember is.
Elment a megadott címre. Látta, hogy az előszobában már heten ülnek.
Mindannyian azért jöttek, amiért Ő.
Ő is kitöltötte azt a formanyomtatványt amit mindenkinek odaadtak.
Egyszer csak föláll és teljes határozottsággal bemegy azon az ajtón amiről azt mondták, hogy onnan jönnek majd ki és oda kell majd bemenni beszélgetni.
Ő meg csak így hívás nélkül bemegy.
Rövid idő múlva kijön a munkaadóval, aki azt mondja a többieknek:
„Uraim, köszönöm, hogy elfáradtak ide, de betöltöttük az állást, ezt a fiatalembert választottuk.”
A bejelentést nagy fölháborodás követte.
-Hogyhogy Őt???
-Ő jött utoljára!!! És csak úgy bement hívatlanul!
Mire a munkaadó azt mondta: -Mióta maguk itt üldögélnek morze jelekkel, jól hallhatóan a következő szöveg hangzik: „Ha érted a szöveget hívás nélkül is gyere be, Tiéd lesz az állás!” Ez a fiatal ember értette és magára vette.
Amit neki komolyan mondtak, azt komolyan vette.
Mi is sokszor olyanok vagyunk, mint ez a hét ember. Nagyon sok áldást amiatt nem kapunk meg, mert vagy nem halljuk meg Jézus szavát, vagy ha meghalljuk nem vesszük komolyan.
Ne vedd sértésnek, ha megkérdezem: Te meghallod Jézus szavát?
És ha igen, komolyan veszed?
„Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem” Jel. 3.20.
AboutMezo
