Home » Gyermeksarok » Zárba illő kulcs » Mit érnek a szabályok

Mit érnek a szabályok

Laura végigvetette magát a heverőn. Egy ideig hallgatott, várta, hogy anya rászóljon, hogy a lábát ne tegye a takaróra, de mivel nem hallott semmit, ő kezdte a panaszkodást:
-Mami, nagyon unom már az iskolát! Tele van mindenféle szabállyal: ezt ne tedd, azt ne tedd! Ne… ne… ne…!
Mama elmosolyodott:
– Mit tettél, amit nem kellett volna? – kérdezte. – Mert valamiről csak eszedbe jutott?
– Én, mami? Mindössze annyit, hogy előrefutottam a sorban. Rettenetesen szomjas voltam, de Sári néni azt mondta, várjam meg amíg sorra kerülök! Ez nem volt szép tőle!
– Valóban. És ha te eléd futott volna valaki, amikor már te kerültél volna sorra? Nos?
– No jól van, ne törődjünk vele! Gyere Pistike játszani!
Egy ideig jókedvű nevetések hallatszottak a kertből, ám egyszer csak Laura bent volt a konyhában:
– Mami! Pistikével nem lehet játszani! Mondd meg neki, hogy ne kukucskáljon, amikor én bújok el!
– Miért ne kukucskáljon?
– Mert az a játékszabály! Csak úgy lehet jól játszani!
– Jó, hogy ezt mondod! Mert látom, úgy gondolod, hogy mindenkire vonatkoznak a szabályok, csak terád nem!
– Én nem kukucskáltam!
– …de más elé futottál a sorban… Figyelj, kicsikém! Mindenütt körül vagyunk véve szabályokkal, itthon is – ne szemetelj, ne csapkodd az ajtót stb. -, ezek azután „vérünkké válnak”, mert segítik a rendet. Vannak azután a szívünkben-lelkünkben is szabályok, tulajdonképpen íratlanok, de a Bibliában leírva is megtaláljuk…
 – Melyik az első?
– „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből!” (Máté 22,37). A második pedig az, hogy szeresd a felebarátodat!
– Mami, ezek nem tiltások! De talán annál nehezebb! És már látom, hogy szabályok nélkül – játszani sem lehet!

Nem élhetünk szabályok nélkül!

About

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*