Home » Lelkesítő » ÍrásOK » A végletekig

A végletekig

Üres az életed, disco, szórakozás. Hopp! A kedvenc számodat játssza a rádió. Odamész, felhangosítod. Kakaót rá! Jó! Igen, ez kell nekem! Érzés.
Hadd dobogjon…,röpítsen. Majd vége. Most mi lesz veled? Izgatottan turkálsz a kazetták és a Cd-k közt. Megtaláltad, folytatódhat a dübögés. Idő után megunod.
De, jaj! Mi ez már megint? Ez a furcsa hiány?

Valamit csinálni kell. Megpróbálod elfojtani, de nem sikerül. Kimész, kerekezel. Gyorsabban, gyorsabban! Arra eszmélsz, hogy messze kerültél. Hazamész, jólesően lepihensz. Jól esik a csönd. Borzasztó már megint ez a csönd!

Alig várod az estét. Miután mindannyian együtt, megint jöhet az „élet”, a buli. Barátokkal dekkolni, éjszakába érő beszélgetések, baráti filozófia, jópofiság vagy éppen a sokatmondó néma csönd.

Másnap hunyorogsz, nem bírsz felkelni, s rájössz, többet vártál a tegnaptól. Csak ne lenne az a furcsa hiány a lelkemben. Borzasztó! Mi ez? Soha nem szabadulok meg tőle?
De igen! Tapasztaltam!
A furcsa hiány kielégült! Már nem kínoz, nem hajt! Megszabadultam! Elmúlt! Segített ebből a mókuskerékből kitörnöm. Előtte nem hittem, hogy pont Ő fog nekem segíteni.
A segítséget, mint már említettem a társaságtól, bulizástól vártam, s csak kiégést kaptam.

Ebben az állapotban, ugyan nem tudtam, hogy jó helyen kérek-e segítséget. Hozzá fordultam segítségért. Pont hozzá, akitől nem vártam sokat.
Kellemesen csalódtam! Miután segített, csak akkor vettem észre, hogy már nem kínoz a szörnyű hiány.

Kaptam tőle egy második lehetőséget.
Ki ne köszönné meg az ilyen nagy ajándékot? Mert akárhogy is nézem, ajándék ez a javából.

Most én is megköszönöm:
Köszönöm Istenem!

,

About

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*