Home » Lelkesítő » ÍrásOK » „Íme, az ajtó előtt állok…”

„Íme, az ajtó előtt állok…”

Fiatalkori éveimet úgy töltöttem, mint talán minden más velem egykorú. A szórakozás, haverok, és a „nem akarok tanulni” dolgok mindig kitöltötték az időmet. Mégis, ahogy teltek az éveim egyre inkább fészket rakott bennem az a gondolat, hogy „Miért is él a földön az ember?”. Hisz nincs semmi értelme. Kezdetén tanul, majd később dolgozik, házasodik, gyermekei lesznek, majd megöregszik és utána…, utána meghal.
Ha nincs utána semmi, akkor miért és minek is élünk? Szakmunkás éveim borzasztóan teltek. Az osztály felállása az erősekből és a gyengékből állt, és én persze a gyengékhez tartoztam. A „hogyan alázzuk meg a gyengébbet”, nagyon rossz volt. Ezek után elegem lett az egész életből, az évek teltek, elvégeztem a szakmunkásképzőt, és míg más fiatal felszabadultan, én mint egy lelki roncs távoztam. Minden és mindenki érzékenyen érintett.
Így folyt tovább az életem, míg egy nap a testvérem volt osztálytársa el nem hívott bennünket a gyülekezetbe. Ott csodás megtapasztalás volt, új barátokkal ismerkedni és érezni azt a szeretet, ami ott körbeölelt. De bennem még mindig nem volt rendben minden. Majd volt egy lehetőség, elmentünk egy ifjúsági hétre, amely nagyon jó volt, bár az elején még nem akartam, de azután mégis elmentem.
Elhívtak egy ifjúsági hétvégére, ahol annak ellenére, hogy nem akartam menni, jól éreztem magam. A hét eleje jó volt, de a közepétől valami megfogott, de nem tudtam, hogy mi az. Belülről indult el egy érzés, bűnös vagyok, látni a sok rosszat, a sok bántást, amit kaptam, és azt a rosszat is, ami bennem volt. Hallottam olyan dolgokról, hogy „Jézus meghalt értem a kereszten”, meg, hogy Ő megbocsátja minden bűnünket, de én mégsem tudtam mit kezdjek vele. Na, én így jöttem haza onnan ezekkel a gondolatokkal.

Idehaza leült velem a testvérem beszélgetni ezekről a dolgokról, jó volt neki elmondani mi is van belül, milyen érzések kavarognak bennem, és így tudtam a „szennyesemet” átadni Jézusnak, és elfogadni a kegyelmet, amit Ő adott az Ő Fia által.

Azóta Vele élek, és része az életemnek. Persze én sem lettem bűntelen, bűnös ember vagyok, de ezeket a bűnöket megbánva járom Jézussal az utamat, az élet útját, amely néha rögös, de Jézussal könnyebb járni azon.

About

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*