Hát nem parancsoltam-e meg neked, hogy légy bátor és erős? Józs 1,9
Mert nem a félénkség lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. 2Tim 1,7
Istennek különleges parancsai vannak: Jézus megparancsolja a tanítványainak, hogy szeressék egymást. Itt Isten megparancsolja Józsuénak, hogy legyen erős és bátor. Timóteus pedig azt a parancsot kapta, hogy ne legyen félénk.
Csupa olyan dolog, amiről azt gondoljuk, hogy nem tehetünk róla. Nem tehetek róla, ha nem érzek szeretetet a hittestvérem iránt, nem tehetek róla, ha egyszerűen félek és rettegek, és nem tehetek arról sem, hogy félénknek születtem, nem merek megszólalni az emberek előtt, nemhogy szembeszálljak a tévtanítókkal és fellépjek ellenük.
De Isten, úgy látszik, nem veszi figyelembe ezeket a kifogásainkat. Hanem arra bíztat bennünket, hogy ne a jelenlegi bűntől megromlott állapotunkra támaszkodjunk, hanem formálódjunk olyanná, amilyenné Isten szeretne látni bennünket. Mivel Isten parancsot ad, ez azt jelenti, hogy az én felelősségem az, hogy át tud-e formálni engem Isten Szentlelke, vagy sem. Tehát a parancsot így kell érteni: engedd, hogy Isten növeljen a szeretetben, és ne állj ellen, ne akarj haragot tartani vagy ápolgatni a szívedben, hanem légy azon, hogy az ilyen rossz érzésektől megszabadulj! Ennek legjobb módszere az imádság, és a szeretet cselekvése. Elkezdek imádkozni azért, akit nem kedvelek, és keresem a módját, hogy kifejezzem szeretetemet. Engedd, hogy Isten bátorítson! Józsuénak el kellett foglalnia Kánaán földjét, és ehhez nem volt semmilyen eszköze. Viszont Istennek minden eszköze és hatalma meg volt rá. Engedd, hogy Isten rajtad keresztül elvégezze ezt a honfoglaló munkát! Vagyis ne próbálj emberi megoldásokhoz nyúlni, és ha ilyenből nincs alkalmas, akkor meghátrálni! De hát hogyan engedjem, hogy Isten munkálkodjék rajtam keresztül? Először is fontos az imádság, hogy beszélgess Istennel és keresd az akaratát. Fontos az igeolvasás, és fontos, hogy amikor megértetted, hogy Isten mit kíván tőled, akkor engedelmeskedj, és tedd meg hitben az első lépést, tudva, hogy az első lépés után Isten megmutatja a másodikat, és így lépésről-lépésre győzelemre vezet. Egyszer csak azt fogod látni, hogy be van véve az egész Kánaán, és már csak a földet kell elosztani.
Timóteus pedig félénk típus volt, nem kifejezetten harcias természetű. Mégis azt a feladatot kapta, hogy erélyesen lépjen fel a tévtanítókkal szemben. De hát én erre nem vagyok alkalmas! – kiálthatott volna fel Timóteus, mire Pál azt válaszolta volna, hogy „a mi alkalmasságunk Istentől van”(2Kor 3,5). Lehet, hogy félénk természetű vagyok, de ha engedem, hogy Isten Lelke uralja az életemet, akkor Isten Lelkének a bátorságával fogok felruháztatni. Tehát ebben az esetben azt a parancsot, hogy „ne légy félénk”, így lehet átfordítani: ne az emberi természetedet engedd uralkodni, hanem az isteni természetet, amelyet Krisztusban nyertél. Ékes példája ennek Péter és a tanítványok: hogy féltették az életüket, amikor Jézust elfogták! Elbújtak és bezárkóztak. Amikor pedig Jézus a mennybe ment, és kiadta számukra a Missziói Parancsot, akkor a lelkükre kötötte, hogy meg ne próbálják emberi buzgalomból teljesíteni, hanem várják meg, amíg felruháztatnak hozzá mennyei erővel. Mivel a tanítványok emberi ereje kicsi volt, hatalmuk és tekintélyük semmi, féltek, és nem is mertek nyilvánosság elé lépni. De Pünkösd napján kitöltetett rájuk a Szentlélek, és ezek a gyáva tanítványok bátran hirdették a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot, és semmiféle üldözés nem tudta megállítani őket, és a hit terjedését. Hanem hajtotta őket az elveszettek iránti szeretet. Ugyanakkor józanok maradtak az élet dolgaiban, nem váltak rajongóvá, akik álmokat kergetnek.
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
