Amikor Hudson Taylor, a híres misszionárius először ment Kínába, egy nagy
vitorlás hajón utazott.
A kannibálok szigeteinek a partjai közelében a hajó leállt, és a tengeráramlás hatására lassan sodródott a part felé, mert nem volt semmi szellő, ami a hajót eltávolíthatta volna a kannibálok közeléből.
A kapitány odament Taylorhoz és kérte, hogy imádkozzék Isten segítségéért.
Taylor ezt mondta: „Imádkozom, ha ön fölhúzza a vitorlákat, hogy fölfogják a szelet.”
A kapitány nem akarta magát nevetség tárgyává tenni azzal, hogy szélcsendes időben fölhúzza a vitorlákat, de Taylor így folytatta: „Addig nem imádkozunk a hajóért, amíg ön el nem készíti a vitorlákat.”
A kapitány eleget tett a kérésnek.
Míg Taylor imádkozott, valaki kopogtatott az ajtaján.
A kapitány jelent meg és így szólt: „Még mindig imádkozik a szélért?”
„Igen”.
„Jobb, ha abbahagyja, mert több szelünk van, mint amennyivel meg tudunk birkózni.” Már csak százméternyire voltak a kannibáloktól, amikor a hajót a szél a másik irányba kezdte sodorni, és az utazók megmenekültek a biztos haláltól.
AboutMezo
