Tibor hazafelé tartott, amikor találkozott Jóskával, aki kíváncsian kérdezte:
– Mit cipelsz abban a csomagban?
– Almafát -felelte Tibor.
– Ne akarj átejteni! Ami a papírból kilátszik, olyan, mint egy száraz bot! Különben nem is érdekel, megyek a parkba játszani! Ide nézz! -És magasra emelt egy elég megviseltnek látszó gördeszkát. -Használtan vettem, de nekem új. Gyere velem, te is mehetsz rajta!
– Nem -mondta Tibor sajnálkozva- el kell ültetnem ezt a fát, úgy kaptam ajándékba. Pedig jobban szeretek játszani, mint fát ültetni, elhiheted!
Jóska érdeklődése valahogy fölébredt. Vizsgálgatta a csomagból kilátszó botot, majd megkérdezte, hogy Tibor sóvárogva nézte Jóska gördeszkáját és megkérdezte, hol szerezte.
– Anyu vette a bizományiban. Megnéztem, teljesen jó, csak egy kicsit kopott. Te! -csillant meg a szeme- mi lenne, ha cserélnénk?
Tibor szeme tágranyílt:
– Úgy gondolod, hogy nekem adod a gördeszkát ezért a facsemetéért, amely évek múlva hoz csak almát? -Jóska nem válaszolt, de már nyújotta felé a gördeszkát:
– Tessék! Csere-bere fogadom, többé vissza nem adom! Oké?
– Oké! -felelte Tibor gyorsan, és már el is vette a deszkát. Nevetett: -most aztán én megyek játszani, és te dolgozol! – Már kinn is volt a parkban, fütyörészett, és azt gondolta, jó cserét csinált.
Jóska hazaérve megmutatta anyjának, hogy mit szerzett azért, amit tőle kapott. Kissé szorongva figyelte, mi lesz a válasza.
– Jó cserét csináltál! -hallotta-, lemondtál egy kis játékról, viszont sok gyümölcsöt terem majd neked ez a fa. Ültesd el! Segítek!
Tibor egy ideig játszott, majd hóna alá kapva a gördeszkát, hazafelé indult. Mivel a facsemetét egy ismerős bácsitól kapta, akivel igen ritkán szokott találkozni, nem tartott attól, hogy megkérdezi, mi van az almafával. De azért valahogy megcsappant a jókedve. Amikor pedig édesanyja megkérdezte, Hol szerezte a gördeszkát, és ő elmondta, nem kapott dicséretet.
– Tudod, miről mondtál le? -kérdezte anya- természetesen nem tudod, mert te csak a pillanatnyi játékra gondoltál. Pedig te már régen nem fogsz gördeszkán futni, amikor az az almafa, amit érte adtál, még mindig termi majd a szép piros almákat!
Az anya látta, Tibort mennyire bántja az elhirtelenkedett csere, azért behívta a szobába, és elővette a Bibliát.
– Minden rossz dologból lehet okulni, kisfiam!
– Ilyesmiről is lehet olvasni a Szentírásban? Ilyen csereberéről?!…
– No, nem éppen. De gondolkozz csak el Mózes történetén, akit a fáraó lánya saját fiaként nevelt fel. Pompában, bőségben volt része, ám ő a pillanatnyi, mulandó földi dicsőséget egy kevésbé fényes, de sokkal értékesebb dologra cserélte: népének szolgálatára, megmentésére. Ezen okulva, mielőtt cserélnél valamit, jobban gondold meg!
– Nem cserélek én soha többet semmit, anya!
– Dehogynem! Például egy focimeccset a gyülekezeti alkalommal! Vagy valami szórakozást az Ige olvasásával…
– Ha ilyesmire gondolsz, igazad van. De eszembe jut, hidd el! Meg is jelölöm a Zsidókhoz írt levélben ezt a sort:
„Mert (Mózes) inkább választotta az Isten népével való együtt sanyargattatást, mint a bűn igeid-óráig való gyönyörűségét!” (Zsidókhoz írt levél 11,25)
Gondolj a jövőre is!
AboutMezo
