Egy embernek két fia volt.
Egy alkalommal a fiatalabb azt mondta az édesapjának: „Add ki nekem a vagyon rám eső részét.”
Az apa megosztotta a vagyonát a két fiú között.
Nem sokkal azután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan tékozló módon élt, hogy rövid idő alatt elfogyott a pénze.
Akkor nagy éhínség támadt abban az országban. Az ifjú nélkülözni kezdett. Elment az egyik polgárhoz, aki kiküldte a földjére disznókat legeltetni (ami egy zsidó számára nagyon piszkos munka, mivel a disznó az ő számára tisztátalan állat).
Az ifjú éhezett, és szívesen jól lakott volna azzal a moslékkal is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. (Valószínűleg a disznók a legelés után otthon még moslékot is kaptak).
Elkezdett gondolkodni a helyzetén. „Az én apámnak hány bérese* bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.”
Útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor meglátta az édesapja, és megszánta. A fiához futott, átölelte és megcsókolta őt.
A fiú így szólt apjához: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” (Ugyanis örökségét már kikövetelte és eltékozolta!)
Az apa azonban azt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” (A fiút édesapja így visszahelyezte fiúi méltóságába: megkapta a legszebb ruhát, a gyűrűt és sarut. A rabszolgák nem viseltek sarut. Megbecsült vendégként bántak vele, mert a különleges alkalmakra hízlalt borjút vágták le.)
És vigadoztak.
Az idősebb fiú a mezőn volt. Amikor a ház közelébe ért, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik itt.
A szolga elmondta: „A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.”
Akkor az idősebb fiú megharagudott; nem akart bemenni.
Apja kijött, és kérlelte, hogy jöjjön be, vegyen részt az ünnepségen. Ő azonban azt mondta az apjának: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.”
Az apa azt felelte: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
Isten is annak örül, ha egy-egy elveszett bűnös visszatalál Hozzá.
Te már az Övé vagy?
AboutMezo
