– „Mester! Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” -kérdezte Jézustól egy törvénytudó, hogy tőrbe csalja.
– „Mit mond erről Isten törvénye?” -kérdezte tőle Jézus.
– „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből; felebarátodat pedig mint önmagadat.”
– „Helyesen feleltél.” -mondta Jézus.
– „De ki a felebarátom?” -kérdezte kötekedően az írástudó.
Jézus erre a következő példázatot mondta el neki:
Egyszer egy ember Jeruzsálemből ment Jerikóba.
Ahogy mendegél az úton, megfordul az is a fejében, hogy bizony nem volna kedvére való, ha váratlanul rablók támadnák meg. Hiszen egyedül van. Elvennék tőle a bort, meg az olajat, nem is beszélve az erszényében lapuló dénárokról. És bizony nem volna jó megválni ettől a drága jó szamártól sem, aki már olyan régóta nagy hasznunkra van.
Nem lenne jó rablók kezébe esni! Azt beszélik, hogy ezen az úton bizony sokan esnek rablók kezébe.
Nem is kell sokáig gondolkodnia, amikor észrevesz valami furcsát az út mentén.
Tán csak nem csapda? Ahogy egyre közelebb ér, látja ám, hogy egy ember az. Nem néz ki túl jól. A ruhája szakadt, sőt véres.
Ezt az embert megverték! Ahogy közelebb megy, látja ám, hogy a férfi alig lélegzik.
– Szerencsétlen ember, mióta fekhet itt az úton?
Kirabolták, kifosztották, jól megverték. Borzasztó!
És senki sem vette észre? Senki sem segített neki? Senki sem hajolt le hozzá? Bizony nem lenne jó a helyében lenni!
Nem tudta, hogy előtte már itt járt egy pap, utána egy lévita (templomszolga), akik bizony magára hagyták, nem segítettek neki.
Így odamegy a sebesült emberhez. Megpróbál neki segítséget nyújtani. Mit is tehetne? Mi is van itt kéznél? Bor, olaj és pénz. A sebeire bort, ami fertőtlenít, meg olajat, ami gyógyítja a sebet.
– Most mit tegyek ezzel az emberrel? Megvan! Elviszem a legközelebbi fogadóig. Ott bérelek neki egy szobát, és ott majd felgyógyul.
Felteszi hát a szegény sebesültet az állat hátára, elmegy vele a fogadóba és kibérel neki egy szobát. De haza már nem is megy, hanem ő is ott tölti a fogadóban az éjszakát.
A saját dolgom megvár, ennek az embernek segíteni kell!
Másnap reggel odamegy a fogadóshoz, és azt mondja:
– Viselj gondot erre az emberre. Visszajövök nemsoká, és ha kell még fizetni valamit a szállásért, a kosztért, amíg fel nem épül, akkor kifizetem neked.
Eddig tartott a példázat.
Jézus ekkor az írástudóhoz fordult: „Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?”
Az írástudó kedve ellenére (a zsidók nem szerették a samaritánusokat) így válaszolt: „Természetesen az, aki segített rajta, a samaritánus.”
„Helyesen válaszoltál. A samaritánus irgalmasan cselekedett. Menj el és te is hasonlóképpen cselekedj.” -mondta neki Jézus.
Te is ilyen irgalmas légy másokhoz!