A vasárnapi iskolában a külmisszióról beszéltek, és a gyerekek felbuzdultak, hogy a zsebpénzük felét beleteszik a misszió perselyébe. Csakhogy ezt könnyebb volt megígérni, mint az ígéretet teljesíteni. Péter és Juli legalább is úgy tapasztalta.
– Ötven forintot ígértem…- gondolta, és otthon el is mondta Péter, viszont csak egy tízest dobott a perselybe. Juli ugyanezt tette. Édesanyjuk látta ezt, és tudott az ígéretükről is. Azt kérdezte előbb Pétertől:
– Elfelejtetted az ígéretedet?
– Nem, hanem meggondoltam magam. Lóránt mutatott egy csoda érdekes könyvet az asztronautákról, és azt én is meg akarom venni magamnak. Arra kell a pénz. Különben Juli sem tette bele, amit ígért…
– Hát…- Juli kissé elpirult- énnekem is másra kellett a zsebpénzem, még elég sem volt. Mert hogy én valójában divattervező akarok lenni, és láttam egy lapot…
Péter belevágott:
– Talán bűn az, ha az ember űrhajós vagy divattervező akar lenni?
Nem feltétlenül, sőt még az sem, ha az ember az adománygyűjtő perselybe kevesebb pénzt tesz, de az már bűn, ha valaki nem tartja be az ígéretét. Amikor ti a vasárnapi iskola vezetőjének ötven forintot ígértetek, tulajdonképpen Istennek ígértétek, és amikor megszegtétek az ígéretet, akkor…
– Ne is mondd tovább, anyu -ugrott föl Juli-, igazad van! Még ma délután jóváteszem!
– Én pedig arra ügyelek a jövőben, hogy lelkesedésből ne ígérjek felületesen semmit! Az asztronautákról szóló könyvet már megvettem, de a jövő havi zsebpénzemből pótolom, amit kell!
Anyu mosolygott, majd azt mondta még:
– Gondoljátok csak el, mi lenne velünk, ha Isten nem tartaná be az ígéreteit? A régiek is tudták ezt, azért írta a prédikátor, hogy:
„Teljesítsd, amit megfogadtál!” (Prédikátor 5,3)
Ne ígérgessetek könnyen!
AboutMezo
