Tomi nagyon szeretett apjával lenni a vízen. Kilencévesen ügyesen kezelte a csónakot is, és képes volt órák hosszat csendesen ülni, ha éppen horgásztak.
Volt egy kis sziget a tó közepe felé, oda igyekeztek azon a reggelen is, amikor föltámadt a szél, egyre magasabbra csaptak a hullámok, és Tomi erősen figyelte, apja hogyan tartja mégis helyes irányban a csónakot.
– Nagyszerűen megy, apa -hangzott az elismerés-, szeretném én is megpróbálni, hadd kormányozzak egy kicsit! Hiszen máskor is megengedted…
– Persze, csakhogy most viharos a tó -kiáltotta apja, hogy érteni lehessen a szavát a motor hangjától-, attól tartok, nem fog ma sikerülni!
– Segíthetsz -szívóskodott Tomi-, itt vagy mellettem, és ha baj lesz, vagy még előbb, átveszed tőlem, jó? Apa, engedd meg!
Amikor már könyörgőre fogta a dolgot, apja engedett. Óvatosan cseréltek helyet, és Tomi boldog volt. Nagyra értékelte tudását, és úgy gondolta, nem is olyan nehéz…
De egyszerre hatalmas hullám tornyosult elébük, megijedt, egyetlen rántással félre akarta fordítani a csónakot, csakhogy az cikcakkban rángatózva, egyensúlyát és irányát veszítve, egészen másfelé haladt, amerre a hullám vitte.
– Jaj, apa, most te következel! -kiáltott Tomi. -Segíts!
Apa rátette kezét Tomiéra, és úgy vezette a csónakot, amíg végül ismét a helyes irányba került.
Tomi föllélegzett:
– Apa, nagyon jó, hogy itt voltál! Mégis csak jobb, ha te ülsz a kormánynál! Én úgy gondoltam, hogy könnyű a dolog, mert azt láttam, hogy neked olyan biztosan megy…
Apja hívő ember volt, és bólintott:
– Jó példa ez, kisfiam a mi keresztyén életünkre. Olykor mi is úgy gondoljuk, magunk is megoldjuk a problémáinkat, és Isten engedi is, hogy kipróbáljuk a „kormányzást”. És akkor, amikor végre belátjuk, hogy nekünk nem megy, és kiáltunk hozzá, akkor ráteszi a kezét a mi kezünkre…
– …ahogyan te az enyémre tetted…
– Igen, és átvezet a nehéz és veszélyes helyzeteken!
Nemsokára kiszálltak a szigetre, és amikor már hosszú ideig csak a kapásokat figyelték, Tomi megszólalt:
– Visszafelé te kezeld a kormányt, apa! Amiről pedig előbb beszéltél, azt éppen a héten tanultuk a vasárnapi iskolában: „Vezess és terelgess engem…! (Zsoltár 31,4)
Isten az igazi Kormányos.
AboutMezo
