Egy nap, édesanyámmal kocsiba ültünk és városlakó lévén kimentünk a telkünkre zöldséget és gyümölcsöt hozni. Másnap, mikor újra útnak indultunk, érdekes módon, az én ülésemet egy tervező foglalta el. Először föl sem tűnt, csak akkor, amikor a napfény fölfedte kilétét. Nem volt más, mint egy keresztespók. Szépen fölépítette vadászterületét egyetlen éjszaka alatt. Az érdekes az volt, hogy a pókháló, az én ülésemtől, a műszerfalig tartott, de oda volt erősítve az ajtóhoz is. Ennek ellenére, amikor kinyitottam az ajtót, akkor sem lett semmi baja a ,,lakásnak”. Legfeljebb az eddig egyszobásból háromszobás otthon lett. Hirtelen bennem is fölmerült egy furcsa gondolat. Milyen lenne, ha nekünk is ilyen házunk lehetne, amit így kedvünkre nagyíthatnánk…! Figyelmemet e remekmű precíz megalkotása annyira lekötötte, hogy utána néztem a szakirodalomban.
1. A pók először magasabb pontról leereszkedik, és egy mások ponthoz erősíti a fonalat.
2. Ezt többszörösen megerősíti, szövőkarmaival sok leheletfinom szálból egy teherbíró fonalat készít.
3. Azután középre fut, és függőlegesen leereszkedik.
4. Majd hozzálát a háló keretének megformálásához, amely ágtól ágig körbefut a háló szélén.
5. Amikor úgy tapasztalja, jó erős, megbírja a hálót, a függőleges fonál közepéből küllőket húz a keretig. Nagyon fontos, hogy ezek feszesek legyenek.
6. A munka legfontosabb feladata: a középponttól a keretig hosszú csigavonalat húz, amelyet minden küllőhöz odaerősít.
Na, ezt én régen megpróbáltam utánozni fonallal. Mire rájöttem, hogy milyen vastag és milyen szakítószilárdságú fonál kell, kezdett lelkesedésem alábbhagyni. Hát még akkor, amikor kiderült, hogy nem tudom hogyan kell felrakni az egészet, akkor persze még jobban elszontyolodtam. Mivel anya nem engedte, hogy a falra bármit is ragasztgas-sunk. Végül a pókhálóm, ami enyhén szólva sem sikerült olyan jól, mint az eredeti, előbb a kukába került, majd feledésbe merült. De ez a kicsi pókocska, akinek még ideje sincs kigyakorolni ezt a hadműveletet -mivel csak két évig él- ösztönösen tudja mit, hogyan kell tennie.
Azonban legnagyobb tiszteletem ellenére is ki kellett lakoltatnom a kocsiból ezt a kis jószágot. De azért még előtte anyának megmutattam.
A pók, amely hívatlanul betelepedett a kocsinkba a telken, nem sejtette, hogy az estét már a városban tölti. Így lett tanyasi pókból városlakó. Mielőtt még azonban valaki azt hinné, hogy azon „ritka” leánycsoporthoz tartoztam, akik esetleg nem irtóztak ezektől a különös formájú állatoktól, az sajnos csalódni fog. Én sem rajongtam az olyan állatokért, amelyeknek négy lábnál is több jutott.
De megvizsgáltam eme apró kis élőlényt, mint Isten egyik tökéletesen megalkotott teremtményét, és igen hasznos dolgokat tanultam róluk. Legelőször is, fontos az a bizonyos alapfonal az életünkben.
Neked mi az? Nekem Jézus.
„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.”
(Pál apostol első levele a Korinthusiakhoz 3. fejezet 11. vers)
Csak Őrá lehet igazán támaszkodnunk. A pók addig nem ment tovább, míg ez a biztos pont nincs meg. Csak ezek után építkezett és mindazt bizonyította, hogy nagyon jól alkalmazkodik minden körülményhez. Kitartó, állhatatos, jó munkás. Csupa olyan tulajdonságok, amelyek rám nem jellemzőek. Egy azonos azonban van az életünkben.
Míg neki a potrohára, nekem a szívembe van írva a kereszt.
AboutMezo
