Názáret városában élt egy alázatos, Istent szerető lány, Mária. Ő már jegyese volt Józsefnek, az ácsnak. Az egyik nap Gábriel angyal megjelent Máriának, és ezt mondta neki: „Légy üdvözölve, Mária! Az Úr veled van. Ne félj! Jó hírt hoztam neked, fiad fog születni, akit nevezz Jézusnak!”
Mária így válaszolt: „De hát én még nem vagyok férjnél, hogyan lehetne gyermekem?” „Istennek semmi sem lehetetlen – mondja Gábriel. – A Szentlélek száll reád, és fiad születik. Nagy lesz Ő és megszabadítja népét bűneikből.
A rokonod, Erzsébet is kisbabát vár.” Mária alázatosan így szól: „Az Úr szolgálóleánya vagyok, történjen velem minden úgy, ahogyan mondtad!”
Mária felment a hegyi városkába, ahol Erzsébeték laktak. Amikor köszönt neki, Erzsébet érzi, hogy a kisbabája megmozdult a hasában. Erzsébet megtelt Szentlélekkel és ezt mondta: „Mária, Isten megáldott téged. Boldoggá tesz, hogy a Messiás anyja meglátogat engem.” Mária pedig magasztalta Istent és három hónapig Erzsébetnél maradt, majd hazaindult Názáretbe.
Amikor József megtudja, hogy Mária kisbabát vár, fel akarta bontani a jegyességet. Ám egy angyal megjelent neki álmában, és ezt mondta: „Ne félj feleségül venni Máriát! Nem tett semmi rosszat, a gyermek Isten Fia lesz.” Így hát József feleségül vette Máriát, és az otthonába vitte.