Kora hajnalban útnak indult Jákób. Egész nap ment. Estére kelve fáradtan lefeküdt. Egy követ tett a feje alá.
Álmot látott.
Hatalmas létra ágaskodott a feje mellett. A teteje egészen az égig ért: Isten angyalai jártak rajta. Egészen távolról, a legmagasabb pontról maga Isten tekintett le rá:
– Én vagyok az Úr, atyáidnak Isten. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és az utódaidnak. Mert én veled vagyok és megőrizlek téged…
Fölriadt Jákób:
– Nem tudtam, hogy az Úr ezen a helyen van! Ez a hely Istennek háza és a menny kapuja!
A követ, amelyik a feje alatt volt, felállította szent oszlopként és megfogadta:
– Ha békességben térek vissza: akkor az Úr lesz az én Istenem, ez a kő pedig Isten háza lesz, és mindenből tizedet adok az Úrnak!
Ment tovább másnap. Ment, amíg oda nem ért anyjának, Rebekának a rokonaihoz, Lábán házához.
Lábán a szolgálatába fogadta. A juhok pásztora lett. Hét esztendeig szolgált a megegyezés szerint –– így szolgálta meg Lábán lányának, Ráhelnek a kezét.
A lakodalom másnapján reggel, amikor a menyasszony levette fátylát, Jákób döbbenten vette észre, hogy nem Ráhel lett a felesége, hanem nővérét, Leát adta neki feleségül Lábán. Keményen kérdezte apósától:
– Mit tettél velem? Miért csaptál be?
– Tudod Jákób, nálunk nem szokás, hogy a kisebbik leányt adjuk először férjhez. Szolgálj nálam még hét esztendőt, és akkor megkaphatod majd őt is!
Így történt: végigszolgálta a második hét évet is, most már Ráhelért. Utána még hat esztendeig maradt Jákób Lábán szolgálatában. Akkor már fizetést is kapott, szépen meggazdagodott. Sorban születtek gyermekei: tizenkét fiú és egy lány.
Ekkor egy éjjel Isten szavát hallotta:
– Kelj fel, térj vissza atyád házába, én veled leszek!
Összeszedte családját, minden szolgáját, jószágát és hazaindult.
De mi lesz, ha Ézsauval találkozik?
Ajándékot küldött előre gazdagon és bőségesen, hogy kibékítse és bocsánatot kérjen régi csalásáért. A találkozás előtti éjszakán ismét álmot látott.
– Azt álmodta –– birkózik Valakivel.
Hajnal felé megszólította az Ismeretlen:
– Bocsáss el engem!
Jákób így válaszolt:
– Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem!
Akivel egész éjjel tusakodott, megáldotta őt.
Jákób pedig nevet adott a helynek ezt mondva:
– Láttam az Istent színről színre, és megszabadult a lelkem!
Amikor Ézsauval találkozott, egymás nyakába borultak, megcsókolták egymást, sírtak örömükben.
Jákób pedig megtalálta azt a kőoszlopot, amelyet elindulásakor felállított.
Béthelnek, Isten Házának nevezte el azt a helyet.
AboutMezo
