Home » Lelkesítő » Napi Gondolat » Már keresnek!

Már keresnek!

A csecsemő léte függ attól, hogy hangos sírással magára tudja vonni a figyelmet. Ösztönösen tudja, hogy másokra szorul a legelemibb szükségleteihez is. Ez az ösztön, érzés lassan kikopik az emberből. Kisgyerekként, pláne kamaszként inkább hencegünk: „Ne segíts, egyedül is meg tudom oldani!”

Dávid a zsoltárában nem röstelli bevallani, hogy Isten nélkül lehetetlen a helyzete. „Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!” (Zsolt 61,3) Hányszor somfordáltunk oda mégis a szüleinkhez, amikor be kellett ismernünk, hogy csak ők segíthetnek megoldani az adott problémát?

Eszembe jut édesanyámék macskája, „akinek” az életét kitartó nyávogása mentette meg, miután két napot töltött a szomszéd padlásán. Szüleim meghallva azt, még a tűzoltókat is kihívták, hogy a lakatlan házból ők hozzák ki a cicát. Hát még a mi „Gazdánk”, Atyánk mennyire örül, ha hozzá kiáltunk, bevallva, hogy elepedünk nélküle.

Bátran és kitartóan kiálts te is Istenhez! Atyádként fog felemelni és megtartani, a neked legjobb módon és időben.

Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem…” (Zsolt 61,2–3a)

Erdészné Kárpáti Judit

,

About

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*