Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te árnyékod jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Zsolt 121,5-6
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Jn 17,15
Nem könnyű megállni a hit útján, különösen akkor, ha nincsenek, vagy nagyon kevesen vannak hívő emberek körülöttünk. Látjuk az elvilágiasodást az egyházban, a gyülekezeteinkben, az emberek teljesen evilági gondolkodását, ami egyre távolabb van a Szentírás lelkületétől, és megkérdőjeleződünk: hogy vajon a hitünk helyes, vagy a fősodornak van igaza. Sőt, a hitünket támadások is érik: megmosolyognak, levegőnek néznek, kiközösítenek, rágalmakat terjesztenek rólunk, vagy éppen szavakkal meg is támadnak, és kétségbe vonják igazunkat, illetve azt az igazságot, amire építettük az életünket. A Sátán minden ezközt bevet, hogy megingasson hitünkben, vagy legalábbis elszigeteljen és elnémítson.
De: „Az Úr a te őriződ”! Isten úgy őrzi meg az övéit, hogy közben nem veszi ki őket ebből a világból. Nem vonultatja ki őket egy kolostor biztonságos falai közé, ahol a szent élet dívik, és nincs semmi meglepő abban, ha valaki rendszeresen imádkozik, és éli a hitéletét. Nem is helyez bennünket egy érzelmi védőburok alá, hogy olyan könnyedén leperegjenek rólunk a bántó szavak, vagy viselkedések. Továbbra is megengedi, hogy ebben a bűnös testünkben élve, harcolva a bűneinkkel, megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, hanem nagyon is esendőek. Tehát még a tökéletesség felsőbbrendűségének a védelmét sem adja meg. Nem óv meg minden betegségtől, nem ragad ki a bajból. Hanem itt vagyunk két lábbal ebben a világban, a hétköznapokban, és itt kell helytállanunk, és megküzdenünk kísértéseinkkel és a hitünket megtartanunk. Ember számára lehetetlen feladat, de mivel van Őrizőnk, Ő megőriz attól, hogy a hittől elszakadjunk, vagy a bukásaink végzetes bukások legyenek, és megőriz attól is, hogy elsodorjon bennünket a korszellem. Olyan szilárd talajt ad a lábunk alá, ami az Ő Igazsága. És ez az igazság megtart, ez a Kőszikla megvéd. Jézus vérében csodálatos erő van – mondja egyik énekünk (Vágyol-e elhagyni bűneidet…). Az Úr a támadások, betegségek, bajok, nehézségek és bűnök ellenére őriz meg, ezek között tart meg, és tesz győztessé.
„Az Úr a te árnyékod jobb kezed felől”. Ha beengedjük, behívjuk Jézust az életünkbe, Ő bejön. Nem válogatós. Ha gyermekként az egyik legszegényebb családban született, és istállóban jött világra, akkor bármilyen katasztrófális a belső állapotod, bejön, és megújít, és ott is marad. Árnyékként kíséri az életedet. Nem csak a templomban van ott veled, hanem a hétköznapi dolgaid végzése közben is. Lesz, amikor örül annak, amit lát az életedben, és lesz, amikor szomorú lesz attól. De véges-végig imádkozik érted, hogy el ne vessz! Az ember jobb keze, ahogy a magyar nyelv ki is fejezi, a jobbik keze, mert az az ügyesebb. Az ügyesebb kezünkkel írunk, használjuk a szerszámokat, alkotunk. Ez a tehetségesebbik felünk, és éppen itt van a legnagyobb szükségünk Isten jelenlétére: mert itt hajlamosak vagyunk elbizakodni, hogy ezt tudom, megy ez segítség nélkül is. És éppen ezeken a területeken eshetünk nagyobb bűnbe, tévedhetünk, és okozhatunk kárt. Nem csak a gyengeségeinket kell letennünk Jézus kezébe, hanem az erősségeinket is: Uram, óvj meg az elbizakodottságtól! Uram, óvj meg, hogy csupán emberi megoldásokat hozzak, emberi eredményekkel, és ne kérjem el a te áldásodat, hogy az eredmény sokkal nagyobb legyen: isteni eredmény.
A Nap és a Hold fontosak: létszükségleti dolgok. De nem csak hasznuk van, hanem ártalmuk is: pl. a káros napsugárzás. A Holdhoz pedig különböző babonás félelmek társulnak. Mégsem zárhatjuk ki ezeket az égitesteket az életünkből. Ugyanúgy a világot sem zárhatjuk ki az ártalmas szellemi sugallataival. Ezek érik az összes embert a világon. Mégis, Isten megóv a gonosztól: hogy ezek a káros sugárzások valós, vagy szellemi és lelki értelemben ne tegyenek kárt bennünk, ne hassanak ránk, és ne vonjanak el Istentől. Persze magunk is felelősek vagyunk abban, hogy mennyire tesszük ki magunkat ezeknek a „sugárzásoknak”, mennyit hallgatjuk a rádiót, tévét. Igyekeznünk kell Isten Igéjének kitennünk magunkat, és amazokat imádsággal hallgatnunk: „Uram, őrizz meg a mérgező eszméktől és gondolatoktól, meg a hazug, manipulatív hírektől! Segíts a Te világosságodban maradnom!”
Egyszer pedig elérkezik az idő, amikor Isten kiveszi az övéit a világból. Akkor, amikor a gonoszság betelik, és eljön Isten ítéletének ideje, Isten elragadja a benne hívőket, az egyházat, és találkozunk Jézus Krisztussal (1Thessz 4,17), aki jön, hogy megítélje ezt a világot.
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
