Mert azt mondja a Seregek Ura, … Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! Zak 2,8
Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít. Róm 8,33
Csodálatos az, hogy Isten nem csupán a testetöltésben azonosult az emberrel, mégpedig hihetetlen módon úgy, hogy szent személyiségétől teljesen idegen módon, a bűntől undorodva képes volt bűnné lenni érte, hanem Jézus ma is azonosítja magát a Benne hívőkkel. A tanítványainak azt mondta, hogy „aki titeket befogad, engem fogad be” (Mt 10,40). Vagy azonosította magát az egyszerű, olykor nem sokra tartott (kicsiny) hívőkkel, és azt mondta, hogy aki ad egy ilyennek egy pohár vizet, velem tette meg (Mt 10,42; Mk 9,41). De már az Ószövetségre is jellemző, hogy Isten annyira szereti népét, hogy egynek tartja magát velük: a saját szeme fényének. És Isten nem változik, ma is ugyanaz. Van egy bizonyos népcsoport — meg szoktunk rajtuk botránkozni — mert ők annyira összetartanak, hogy ha sérelem éri bármely családtagjukat, egyként mögé állnak, és úgy bosszulják meg, mintha személyesen őket érte volna a sérelem. (Az más kérdés, hogy jogos volt-e ez a sérelemérzet vagy nem.) Hát ilyen Isten. Annyira egynek tartja magát a hívővel, hogy a hívőt ért bántás személyesen Őt érinti. A hívőnek segít ez elhordozni a bántásokat, mert nem kell önmagára vennie személyes sérelemként, hanem „rávetheti Istenre” (Zst 55,23), vagyis Istent ért sérelemnek tudhatja be. Tulajdonképpen nem engem ért a sérelem, hanem Istent. És már nem is bosszankodom rajta. Szerethetem az ellenségem, a bosszúállást pedig Istenre bízhatom, de leginkább annak fogok örülni, ha ellenségem is megtér, megbánva a bűnét bűnbocsánatot kap, és üdvösségre jut.
A Sátán a vádoló. Mindenféle vádat, igaziakat és rágalmakat is felhoz a hívők ellen, hogy kihívja Isten ítéletét ellenük, és rágalmazásra buzdítja a hitetlen embereket is, hogy igyekezzenek befeketíteni olyanokat, akik Krisztus szerint akarnak élni. Sajnos, az emberek körében sokszor sikert ér el, mert a vezetők nem mindig elég bölcsek ahhoz, hogy átlássanak a szitán. De Istent nem lehet átejteni. Sőt, Isten kihúzta minden vádaskodás méregfogát azzal, hogy Jézusban elszenvedett minden az ember bűnéért járó büntetést, és aki ezt hiszi, azt megigazítja”, vagyis igaz emberré teszi. Ez is egy csoda, amit el sem tudunk képzelni! Így a Sátánnak már semmi joga sincs vádolni a hívőket, mert csak egyvalakinek van joga vádat felhozni: ez pedig Isten. De Ő nem vádol, hanem megigazít! „Ó, Istennek nagy csodája! Lelkem álmélkodva áldja Kegyelmednek magasságát, Mérhetetlen gazdagságát: Hogy a Krisztus teste, vére Annyi népnek lett üdvére. Titokzatos szent eledel, Mely a lelket üdíti fel.” (308/3)
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
