Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, és mezítelen térek vissza. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Jób 1,21
Mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 1Tim 6,7-8
Jób istenfélő volt. Még maga Isten is elismerő szavakkal nyilatkozik róla: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő. És mivel Isten elismeri Jóbot, és ismeri a maga megtartó kegyelmét, megengedi a Sátánnak, hogy ártson neki. Isten nem félti Jóbot. Tudja előre, hogy győztesen, sőt, lelkiekben meggazdagodva fog kikerülni a nehézségből. A Sátán ott árt, ahol csak tud Jóbnak, de gyűlölete nem teszi győztessé. Minél nagyobb a Sátán kártáétele Jób életében, annál fényesebben ragyog Isten dicsősége. Jób nem azt teszi, amit várnánk, hogy átkozódik, és szidalmazza Istent, noha nem tudja, hogy mi történik vele és körülötte a háttérben. Nem tud a Sátán ármánykodásáról. Azt hiszi, hogy Isten rontotta meg – ugyanúgy, ahogy a mai emberek is minden bajért Istent okolják. Mégsem fordul szembe Vele, hanem alázatosan elfogadja Isten kezéből a történteket.
Hatalmas igazságot mond ki, Pál megfogalmazásában így hangzik: nem hoztunk semmit a világra. Amije van az embernek, azt valójában kapta. Nem vagyonnal együtt született, hanem semmiként és kicsiként, és rászorult mások gondoskodására. Sőt, az élete sem önmagában van az embernek, hanem kapta. Szemben Istennel, aki önmagában létező. Milyen szomorú, hogy gyakran úgy tekintünk a tulajdonunkra, mint olyasmire, amivel azt csinálunk, amit akarunk, mert a miénk. És nem gondolunk arra, hogy nem a miénk, hanem kaptuk, és sáfárként jól kell gazdálkodni, élni vele, és a végén el kell számolni. És a tulajdonos Isten, aki annak adja, akinek akarja, és el is veheti, ha Ő akarja.
Jób tudta, hogy mindenét az Úr adta. Hálás volt ezért, és örömmel évezte. Most, hogy mindenét elvesztette, úgy gondolta, hogy Isten vette el. Ennek okát nem ismerte. Mégsem perlekedett, hanem áldotta Istent. Ez a hit.
Pál apostol még valamire figyelmeztet minket: ki sem vihetünk semmit a világból. Az anyagi dolgok ide tartoznak a Földi életünkhöz. Valójában értéktelen és múlandó dolgok azok, amiket ma olyan nagyra értékelünk. Van, aki arra adja az életét, hogy fölhalmozza ezeket. Olyan sokat gyűjt, hogy képtelen élni vele, és nem gondol arra, hogy ha meghal — mert egyszer meg fog halni —, minden, amit gyűjtött itt marad, és másoké lesz. Jézus ezért tanította, hogy a földi kincsek gyűjtögetése helyett inkább azzal foglalkozzunk, hogy kincset gyűjtsünk a mennyben. Tehát cselekedjünk jót mindenkivel ott és ahol csak lehetséges, és legyen az életünk istenimádat. Jóbnak istenimádat volt az élete, és ez meg is tartotta őt a nyomorúság idején.
Az elégedettség nagyon fontos dolog. Nyilván nem a hiányosságaimmal kell elégedettnek lennem, hanem az anyagi dolgokban. Mert, ha elégedett vagyok, nem irigykedem, és ezért meg van az örömöm. Ha elégedett vagyok, akkor hálás leszek minden többletért. Ha elégedett vagyok, akkor nem fogok vétkezni az utolsó két parancsolat ellen: „Ne kívánd…” Ha elégedett vagyok, akkor nem a zúgolódással telik el minden időm, hanem erőm van az építésre, a szolgálatra.
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
