Mert az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. Péld 2,6
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja. Jak 1,5
Gyermekkoromban azt hittem, hogy ez a bölcsesség, amit Istentől kérni lehet, a tudományos tudással egyenlő. Tehát, hogy az iskolában tudjam a leckét, és minél nagyobb ismeretre jussak a természettudományok területén.
Ma már tudom, hogy egészen másról van itt szó. A bölcsesség nem a tárgyi tudással egyenlő. Lehet valakinek nagy tárgyi tudása, és mégsem bölcs. A bölcsesség előrelátást is jelent, és azt, hogy az ember jól tud élni a lehetőségeivel. De a legfőbb bölcsesség Istentől ered, és Isten tiszteletével függ össze: a bölcs ember számol Istennel. Ezt támasztja alá mindaz, ami a Pédabeszédek könyvének 2. fejezetében a 6. verset megelőzi: az ember legyen nyitott szívvel Isten iránt, keresse az Ige értelmét, figyeljen oda, amit mond, és hajoljon a szíve annak megértésére, és akkor Isten az Ő Szentlelke által világossá teszi mindazt, ami benne áll. Akkor az ember „megérti az Úr félelmét”, vagyis megérti, hogy Isten szent, és nem lehet könnyedén venni a bűnt. Nem lehet felelőtlenül élni, és nem szabad önző módon gondolkodni. És „eljut Isten ismeretére” (2,5), megismeri Istent a másik oldaláról is, hogy Isten nemcsak beszél, hanem cselekszik is, megmutatja szeretetét. Megmutatja, hogy Ő nem önző, hanem képes önmagát megüresíteni, és oda adni érted. Gyakorolja a kegyelmét, és nem csak akkor, amikor megtérünk, hanem születésünktől fogva naponként, még az istentelen állapotunkban is. Valamint abban gyönyörködik, hogy irgalmasságot gyakoroljon, és még számtalan oldaláról ismerhetjük meg. Mert a Lélek vizsgálja az Isten mélységeit, és kijelenti azokat a hívőnek.
Ezért a bölcs ember él az Isten által felkínált lehetőséggel. Él a megtérés lehetőségével, és féli Istent, és hallgat arra a tanításra, ami Igéjében áll.
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
