Ha az ÚR a te oltalmad, és a Felségest választod hajlékodul… Zsolt 91,9
Mivel tehát ilyen reménységünk van, nyíltan szólunk. 2Kor 3,12
A zsoltárvers egy feltételes mondat, és nagyjából a költemény közepén helyezkedik el. Nem lesz automatikusan miénk Isten szabadítása, kegyelme, megőrzése a bajtól, a megváltása. Ott van egy feltételes szó: „ha”. Sokan kérik számon Istent, hogy miért engedte ezt vagy azt meg, és közben soha életükben nem gondoltak Istennel, vagy nem törődtek vele, és észre sem vették az áldásait. Istent csak akkor veszik észre az ilyenek, amikor baj éri őket, és vádolják. Pedig a baj szerzője nem Isten, hanem a bűneink, és Isten az emberek bűnei ellenére mégis fönntartja az életet.
Nem lesz automatikusan miénk a megváltás. Jézus eljött, elvégezte a váltságművét, hidat képezett Isten és ember között, de a hidat neked kell használnod! Kész az út az Atyához, de az úton neked kell odamenned bűnbánattal és bűnvallással.
Érdemes elolvasni az egész zsoltárt, hogy mennyi mindent ígér Isten azoknak, akik Őt választják oltalmukul. Ez azt jelenti, hogy imádságban Istenre bízzák az oltalmukat az éjszaka során, vagy egy nagyobb utazás előtt, és általában is Rá bízzák az életüket, és a földi dolgaikat. Istent választani hajlékul azt jelenti, hogy együtt élni vele éjjel-nappal. Megszentelni az ünnepnapot úgy, hogy elmegyek a házába, de megszentelni a hétköznapjaimat úgy, hogy behívom a házamba. Az én házamban nem történik olyan, vagy nem beszélünk olyanról, ami összeegyezhetetlen Isten parancsolataival. Isten ott van velem a munkámban, a családi áhítatokon, a születésnapi ünnepségeinken stb.
A zsoltár nem jelenti azt, hogy aki hívő, azt soha semmilyen veszedelem nem éri (ld. 15. v.). Csak azt, hogy Isten oltalmát élvezi sok veszedelem ellen, vagy bizonyos veszedelmekben. Isten megőriz, de olykor megenged dolgokat az életemben, de megőriz az elbukástól, vagy attól, hogy megtagadjam a nevét, vagy, hogy elvesszek, és ne jussak üdvösségre. Az igazság az, hogy Isten az élet veszedelmei, támadásai és kihívásai között megőriz az üdvösségre, ha rábíztam az életemet. Tehát nem fogok elveszni. Nem azért, mert én olyan állhatatos és kitartó vagyok, hanem mert Ő hűséges hozzám és az ígéreteihez.
Ez csodálatos reménységre ad okot. Nem kell félnünk világosan és érthetően elmagyaráznunk az Igét, és nem kell félnünk az emberek értetlensége miatt, akiknek még „ott van a lepel” az értelmükön. Nem kell félnünk az emiatti ellenségességtől sem. Mert Isten őriz, Isten vezet, és Isten megáld ezért. És lesznek sokan, akik számára „lehull a lepel”, és ez nagy áldás és kárpótlás minden nehézségért.
„Mivel ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, fölmagasztalom, mert ismeri nevemet!” (Zsolt 91,14)
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
