Boldog, aki megtartja a törvényt, és igazat cselekszik minden időben. Zsolt 106,3
A világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. 1Jn 2,17
Mindannyian arra törekszünk, hogy boldog életet éljünk. Azt gondoljuk, hogy boldog leszek, ha majd a körülményeim megváltoznak és jobbra fordulnak. Boldog leszek, ha megengedhetem magamnak, hogy évente kétszer valami egzotikus helyen nyaraljak. Boldog leszek, ha sikeres leszek a törekvéseimben… stb. De a boldogság több, mint a pillanatnyi sikerek feletti pillanatnyi öröm. Dávid a 32. zsoltárban azt mondja, hogy „Boldog ember az, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt”. Milyen jó, hogy nem azt mondja, hogy az a boldog, akinek nincs bűne. Hanem az a boldog, akinek Isten megbocsát, és ezért igen reményteljesen tekinthet a jövőbe. De az, hogy felismerem és megbánom a bűneimet, szorosan összekapcsolódik azzal, hogy igyekszem megtartani Isten Igéjét. Még akkor is, ha nem cselekedetekből van az üdvösség. Még akkor is, ha nem fog tökéletesen sikerülni. Mert a bűnbocsánat lehetősége naponként a rendelkezésemre áll. És Isten arra bíztat, hogy induljak el a neki való engedelmesség útján, és ne arra nézzek, hogy úgysem fog sikerülni. Boldog vagy, ha igyekszel Isten akarata és útmutatása szerint élni, mert Isten megáldja a törekvésed, és fokról-fokra előbbre jutsz lelkiekben.
Lehet vágyódni világi örömök után: szép autók, nagy ház, álomnyaralás, elismertség. De ezek múlandó dolgok, és az általuk adott öröm is elmúlik igen hamar. Ha viszont képessé váltam arra, hogy felismerjem Isten akaratát a számomra, és azt teszem, annak öröme és hatása nem múlik el soha. Az elkísér a síron túlra az örökkévalóságba is: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg …, mert megnyugszanak fáradozásuktól, és cselekedeteik követik őket. (Jel 14,13) Tehát az az igazán boldog ember, aki arra vágyódik, hogy Isten akaratát tegye, és nem csak vágyódik rá, hanem bele is kezd.
Matisz Jánosné Széll Éva Anna
AboutMezo
