Mózes és Áron elmondták a fáraónak, hogy Isten küldte őket és azért jöttek, hogy a zsidó népet bocsátsa szabadon.
A fáraó dühös volt. Hogy gondolnak ilyet, hogy ő elengedi azt a népet, akiken keresztül építi Egyiptomot.
„Csak hagy dolgozzanak még többet!” – parancsolta a Fáraó a rabszolgahajcsároknak. Most a dolgok még rosszabbra fordultak az izraeliták számára.
„Gyűjtsetek magatoknak szalmát! Tőlünk ugyan nem kaptok egy szállal se többet. De ugyanannyi téglát kell csinálnotok, mint ennek előtte!” – hangzottak a fáraó legújabb parancsai.
Az építésvezetők megkorbácsolták azokat a rabszolgákat, akik nem tudták a szalmát betakarítani és így elegendő téglát sem tudtak csinálni.
A nép Mózest és Áront okolta mindezekért a kellemetlenségekért. Mózes félrevonult, hogy imádkozzék. „Ó Uram!” – kiáltott hozzá. – „Te egyáltalán nem mentetted meg a népedet, sőt még rosszabb lett a soruk.”