Jézus újra példázatot mondott:
„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”
Jézus a farizeusokhoz és írástudókhoz szól, akik elítélik Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel való érintkezését.
Itt kilencvenkilenc „igaz”-ról beszél, „akinek nincs szüksége megtérésre”: ők az öntelt farizeusok és írástudók. Azt hiszik, ők nem elveszettek, eléggé igazak ahhoz, hogy bemenjenek az örök életre.
Aki elveszett, arról lemondanak. Így tekintenek a farizeusok és az írástudók a vámszedőkre és bűnösökre. Mit keresnek ezek Jézus közelében? Kár a fáradságért! Hiszen le vannak írva!
Ők sem értéktelenek, jelenti ki Jézus. Hát nem azért jött, hogy az elveszettet megkeresse? A kegyelem számukra is érvényes.
A pásztor nagyon örül, amikor az elveszett juhot megtalálja. Ez Jézus örömére utal, mivel az „elveszettek”, a vámszedők és bűnösök készek hallgatni Őt. Így bátorítja őket, hogy ne érezzék magukat többé „elveszettnek”.
A mennyben nagy az öröm egyetlen megtérő bűnösön.
Téged már megtalált a Jó Pásztor, Jézus?
AboutMezo
