Home » Gyermeksarok » Zárba illő kulcs » Ne szíts tüzet!

Ne szíts tüzet!

Apa olvasni próbált a sátor melletti nyugágyon, de Zsuzsi azt újságolta neki, hogy látta, a mentők elvittek valakit a fürdőtelepről. Azután hozzátette, hogy egyik iskolatársa apját is elvitték, és elvonókúrára küldik, mert…
– Kislányom, miért mondod ezt nekem? Nem ismerem az osztálytársad apját, ha úgy van, ahogy hallottad, elég baj az nekik, de miért kell tovább mondani?
Zsuzsi lehajtotta a fejét. Igazat adott apának, mert ő valóban szívesen fecsegett. Most is azt akarta mondani, hogy a legközelebbi lakókocsi előtt buli lehet, látja a cigarettafüstöt és a dalolás is idehallatszik, de nem szólt. Apa tovább olvasott, viszont a táborhelyük túloldalán valaki eldobhatott egy cigarettát, mert…
Nézd, apa! Ég! Ott, meggyulladtak a levelek!
Mindketten rohantak a táboron át, lekapkodtak néhány takarót a szárítóról, és együtt taposták, csapkodták a takarókkal a tüzet, amíg ki nem oltották.
Majdnem nagy baj történt -fújta ki magát apa-, azt hittem, el sem tudjuk oltani. Most még hozok vizet, jól meglocsoljuk a helyét.
Később, amikor már újra a nyugágyakon ültek, azt mondta kislányának:
Gondoljunk csak arra, miről beszéltünk ma! Az osztálytársad apjáról… Isten azt íratta meg a Bibliában, hogy a nyelv olyan, mint a tűz… most láttad, milyen gyorsan terjed, és mekkora bajt okozhat. Pletyka, fecsegés, csúfolódás, gúnyolódás…
„Íme egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat…” (Jakab 3,5)
Zsuzsi átölelte apját:
Ne is mond tovább! Megértettem!


Ne fecsegjetek!

,

About

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*