A táborozáson horgászni is lehetett, ebben Béla mindig apával tartott. Elnézte, hányféle csalit használ, olykor kövér gilisztát vagy más férget, máskor mesterséges csalit, tarka tollakból, csillogó fémdarabkákból állót, amelyek elrejtették a horgot. Apa elmagyarázta, hogy a halakat vonzza a tarka mozgás, úgy vélik, az is valami ennivaló.
Alkonyodott, már egész csomó halat fogtak, beszélgettek, mindenféléről, amire otthon nem jutott mindig idő.
– Nagyszerű kazettát láttam ott lenn, a fürdőhely egyik kirakatában. Klassz képek voltak rajta. Jövő heti újságkihordói keresetemből megvenném, ha… esetleg most előlegeznéd nekem… lehetne?
– Miféle zene van rajta?
– Valójában még nem is tudom, de hallottam, hogy egy srác nagyon dicsérte…
– Nem lenne kedved okulni a halak példáján? Hátha valami csali az is. Tudod, beszél-tünk már róla, hogy némelyik zene, és az énekek szövege milyen rossz hatással lehet ránk! -Éppen levette az utolsó halat a horogról, és odamutatta Bélának: -ez a hal is „klassz”-nak találta a horgot, és nézd, mi lett a vége!
Béla ránézett a vergődő halra, és azt mondta:
– Apa, most is jókor szóltál és igazat mondtál! Megjegyzem a kazetta címét, és alaposan utánanézek, miről van szó. Kösz!
„Mert mindenki a saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe…”
(Jakab 1,14).
Ne hagyd magad becsapni!
AboutMezo
