Márk lassan lépegetett be a szobába, odaállt anya mellé, nézte, hogy hímez, majd azt kérdezte:
– Miért halt meg a nagypapa? -Könnyes lett a szeme. -Pedig mennyit imádkoztam érte…Anya gondolkodott, és csak később válaszolt:
– Én sem tudom, kisfiam, miért szólította magához az Úr éppen most a nagypapát, de nem lázadozom ellene, mert tudom, hogy amit Ő tesz, az a legjobb. Akkor is, ha…
– …ha nagyon nagy a szomorúság? -fejezte be Márk a mondatot. -És miért nem értjük meg mi is, anya?
Anya szótlanul simogatta kisfia fejét, majd hirtelen fölvette a hímzését, és odatartotta Márk szeme elé:
– Szép ez?
Márk meglepődött:
– Nem, anya, ez nem szép, összevissza öltések. Nem tudom, mit ábrázol?
– És így? -anya megfordította a hímzést, és most a jobb felét mutatta Márk felé.
– Ó, ez egészen más! Középen a kismackó, és látom az ABC betűit is!
Anya letette a hímzést, és Márkot az ölébe vette:
– Ami velünk történik, gyakran olyan, mint valami hímzés bal fele. A jobb felét csak Isten látja! De mivel Ő szeret bennünket, egészen biztosak lehetünk benne, hogy nekünk a legjobbat akarja.
– Azzal is, hogy a nagypapa meghalt?
– Igen, kisfiam, még azzal is. Szépen halt meg, nem szenvedett sokat, és talán jobb, mintha bénán, tehetetlenül kínlódott volna évekig. És tudod ugye, a nagypapa nagyon szerette a Megváltóját?
– Igen, tudom. Nekem is beszélt róla.
– Akkor hát: „Bízzál az Úrban teljes szívből!” (Példabeszédek 3,5)
Bízzál Istenben!
AboutMezo
