Amint József megpillantotta Benjámint, megparancsolta a szolgáinak, hogy rendezzenek egy nagy lakomát. A testvéreket is meghívták rá. „Él-e még atyátok és jó egészségnek örvend?” –érdeklődött József.
József azt is szerette volna megtudni, hogy a testvérek valóban megbánták-e, amit évekkel ezelőtt vele tettek. A lakoma után lopással vádolta meg őket (József Benjámin zsákjába tetette az ezüst serlegét).
„Büntetésből magamnál tartom Benjámint, mint a rabszolgámat” –mondta József. „Uram, inkább engem tarts itt helyette!” –könyörgött Júda. József innen tudta, hogy Júda, akinek az ötlete volt valamikor, hogy őt eladják, valóban megváltozott.
József már nem tudta tovább palástolni a családja iránti szeretetét, ezért mindenkit kiküldött a helyiségből.
Aztán sírva fakadt: „Én József vagyok, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.”
A megrémült testvérek szóhoz sem tudtak jutni a meglepetéstől.
József nyugtatgatta a testvéreit: „Isten azért csinált belőlem nagyurat Egyiptomban, hogy az éhínség idején meg tudjalak benneteket menteni. Menjetek el apánkért. Majd gondom lesz rátok.”
Jákób és József újra együtt lehettek Egyiptomban, nagyon nagy volt a viszontlátás öröme.
A család Gósen földjén telepedett le, bőségben és békességben éltek.
Jákób házanépe 70 fő volt, akikkel ide érkezett. Józsefnek két gyermeke született Egyiptomban, Efraim és Manassé.
Isten már ekkor megígérte nekik, hogy vissza fognak térni Kánaán földjére.
AboutMezo
