Már látszott a ház a domb tetején, de hosszú volt az út odáig, és ráadásul az ötéves Tomi is észrevette, hogy valami baj van az autóval.
– Miért rángatózik így, apa?
– Gondolom a gyertyával van baj: Bepiszkolódott.
– Otthon majd rendbehozzuk -ásított a bátyja-, mindig így szoktuk.
Csakhogy az út meredek volt, és apa hiába nyomta a gázpedált, a kocsi nem gyorsult föl. Apa a fejét rázta:
– Nagyon haragszom magamra! El kellett volna vinnem a szervizbe, amikor először észrevettem, hogy nem működik jól!
– És mi lesz, ha most nem hozatod rendbe? -kérdezte Tomi.
– Még rosszabb lesz -mondta Miki, a bátyja, és hozzátette: -az autónak rendszeres karbantartásra van szüksége, ahogy éppen ma hallottuk a gyülekezetben…
– Nem az autókról prédikáltak -szólt közbe Tomi, de Miki fölényesen mosolygott:
– Persze, hogy nem, hanem az ember lelkének a karbantartásáról, és csak példának hozta az autót… Azt is mondta, hogy ha észrevesszük, hogy valahol baj van, azonnal hozzuk rendbe a dolgot, mielőtt elmérgesedik a dolog…
– Az autó nem lesz mérges -mondta Tomi majdnem sírva-, te összezavarod a dolgokat! -Apa közbeszólt:
– Gyerekek! Ma valóban a lelki karbantartásról hallottuk az igehirdetést, és örülök, hogy megjegyeztétek. Én azonban szintén megjegyeztem valamit, ami nekem szólt: ha minden tekintetben jól akarom végezni a munkámat, és Istennek is engedelmeskedni akarok, akkor az is hozzátartozik, hogy a kocsimat is karbantartom. Ezt már szervizbe kellett volna vinni! Holnap el is viszem! Nem szeretném még egyszer a saját járművünkkel bemutatni a családunknak, milyen az, ha az ember elhanyagolja a dolgait… És igen jó, ha
„…minden ember a maga cselekedetét vizsgálja meg!” (Galata 6,4)
Ne legyetek hanyagok!
AboutMezo
