– Ma rossz napom volt – kezdte iskolai beszámolóját Gyuri, amint hazaért -, tudtam, hogy nem lesz jó, már akkor, amikor a tanár azt mondta: „Hadd látom, mit írt Busta György?”
– Fiam, arra a hanyag munkára én sem adtam volna jó jegyet, emlékszel, mit mondtam?
– Jó-jó, emlékszem, de ha nem volt kedvem még egyszer leírni. Most azonban le kell másolnom! Utálom az iskolát!
Gyuri sóhajtott, és azt mormogta, hogy ezután gondosabb lesz, és kiment, mert Kati, a húga hívta a másik szobába.
– Tudom már, mit vegyünk anyunak karácsonyra – lelkendezett Kati -, ide nézz! Ilyen szép nyomású, névvel ellátott levélpapírt hirdet valaki, és ilyen olcsón. Erre elég lesz a mi megtakarított pénzünk!
Az ötlet Gyurinak is tetszett, ő is tudta, édesanyjuk mennyit levelez, és vállalta, hogy kiállítja a megrendelőlapot, mivel Kati zongoraórára sietett. És még aznap postára adta a kitöltött lapot.
A levélpapír meg is érkezett idejében, Kati izgatottan bontotta ki, aztán sírva fakadt.
– Gyuri, mit csináltál? – kiáltotta, és azt sem bánta, hogy az édesanyjuk is meghallotta. Mert a szépen nyomtatott levélpapírokon ezt olvasta: „Madarászné Lusta Lujza”
Gyuri döbbenten nézte a tragédiát, amely az ajándékozást elrontotta.
Anya belépett a szobába. Kati sírt, Gyuri meg piros volt, mint a retek, és neki is könnyek voltak a szemében, amint a húga jajgatását hallgatta:
– Megint hanyag voltál, amikor kitöltötted a megrendelőlapot, és még anyukából csináltál lustát!
– Mutassátok már, mi történt? – Ám ahogy megnézte a levélpapírokat, váratlanul elnevet-te magát:
– Az ötlet remek volt – mondta, majd fiára nézett mosolyogva. – Megvallom, fiam, hogy nem tartom magam a világ legszorgalmasabb Lujzájának, de azért talán nem érdemlem meg, hogy a levélpapírom hirdesse, hogy lusta vagyok…
Erre Kati is megtalálta a vidámabb hangját, és bátyjára kiáltott:
– És ha neked nyomtatnánk olyan lapot, hogy: „Hanyag György’, ha nem is az a neved, mégsem tiltakozhatnál ellene, mert igaz!
Gyuri lehorgasztotta a fejét, úgy mondta csendesen:
– Ez jó lecke volt nekem! Kati, kifizetem az elrontott levélpapírt, tőled meg bocsánatot kérek, mama, minden hanyagságomért! És… nem tehetek mást, kérni fogom Istent, hadd változzak meg, mert nem akarok hanyag lenni!
– Különben ez benne is van a Bibliában! – Kati már kereste is a legutolsó aranymondás helyét:
„Ne legyetek restek!” (Zsidók 6,12).
Igaz, hogy a rest inkább lustát jelent, de a hanyagok is tanulhatnak belőle!
Most már anya vette át a szót:
– Nem szabad semmit sem csak úgy „nagyjából” tudomásul venni, azt gondolván, hogy nem fontos az egész. Amit az embernek meg kell tennie, azt odafigyelve, lelkiismerete-sen tegye meg! A hanyagság megbosszulja magát. De azt hiszem, ezt Gyuri most már megértette!
Legyetek figyelmesek!
AboutMezo
