Marika és Márk testvérek voltak, és arról beszélgettek, hogy az utóbbi időben Isten mennyi imádságukat hallgatta meg. Meggyógyította nagymamát, állást „szerzett” apának, és nekik néhány új barátot küldött.
– Ezek után én elmondhatom, hogy Isten mindent megad nekünk, amit csak kívánunk, nem kell mást tennünk, mint Őtőle kérnünk azt, amit szeretnénk, ugye, Marika? Te mit kívánsz?
– Tulajdonképpen régóta szeretnék egy zongorát – válaszolta Marika álmodozva -, de anya azt mondja, megkapom, de később! És neked is van kívánságod, Márk?
– Van ám, egy új bicikli! Nekem meg apa mondta, hogy várnom kell karácsonyig, de én most szeretném! Ha Isten mindent megad, amit csak kérünk, akkor Őtőle kell kérnünk ezt is. Nem tudom, miért nem jutott eszembe előbb…
Amikor anya lefektette a gyerekeket, hallotta az imádságokat is.
– Tudod mi volt a gyerekek esti imádságának tárgya? – ment ki a férjéhez. – Marika zongorát kért Istentől, de nem később, hanem most, Márk pedig biciklit, de ő sem karácsonyra…
Apa elgondolkozva nézett rá:
– Ezek az imádságok nyilván nekünk szólnak, nem?
Elmúlt egy hét, a gyerekek várakoztak, figyeltek, és egyszer csak odamentek anyjukhoz:
– Azt hittem, Isten mindig meghallgatja imádságunkat… jobban mondva a kéréseinket, és nem úgy lett.
– Mit nem kaptatok meg? – nézett rá komolyan az anya.
A gyerekek egymásra néztek, és Márk – aki csak ötéves volt -, azt mondta:
– Lehet, hogy hangosabban kellett volna kérnünk, mert mi csak halkan mertük mondani a zongorát is, meg a kerékpárt is…
– Nem, kicsikéim, Isten hallásával nincs baj, csak ti nem hallottátok meg nyilván, mit válaszolt. Ugyanazt mondta nektek, amit apa és én is mondottunk: várnotok kell!
– De mi nem akarunk várni – mondta Marika konokul.
– Apa és én tudjuk, hogy várnotok kell, és Isten egyetért velünk. De gyermekeim, azt ne gondoljátok, hogy az imádság kérésekből áll. Hálát kell adnunk nagyon sok mindenért, például a meghallgatott imákért, és azért is, amit talán nem is kértünk, mégis megadta. Higgyétek el, Ő tudja jobban, mire van szükségünk, nekünk felnőtteknek is, és természetesen nektek. Tudjátok, ti most ezekkel a kérésekkel mekkorát tévedtetek?
– Nem tudjuk – mondták mind a ketten, és Marika hozzátette: – apu állásáért is imádkoztunk, és megadta, a nagymamáért is, is, és meggyógyult… és azt meg is köszöntük…
– Emlékeztek, hogyan imádkoztunk apa állásáért? Hogy olyan állást adjon neki, amilyent Ő készített számára. De az imádság nem amolyan automata, hogy kidobja, amit kérünk. És ha ezentúl kértek valamit, tegyétek hozzá mindig, hogy azt adja és akkor amikor Ő akarja. Higgyétek el, nekünk jobb így! És ha imádságban figyelni is tudunk, a válaszát megértjük az olvasott Igén keresztül. Mi volt a heti aranymondás?
– „…ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket” (1János 5,14) – és Marika ránézett öccsére: – szóval ez volt a válasz! Mi akkor nem az Ő akarata szerint kértünk.
Az a jobb, amit Isten akar!
AboutMezo
