A szabad akaratról évszázadok óta folyik a vita.
Miről döntök én, mekkora a felelősségem, mennyiben határozza meg az életemet a környezetem, neveltetésem, kultúrám? Mindezekben milyen szerepe lehet Istennek és a gonosznak?
Itt is két szélsőség vívja – szerintem értelmetlenül – harcát. Mindkettő megjelenik a vallási, felekezeti, kegyességi, lelkiségi területen is.
Az egyik szerint nincs szabad akaratod, hiszen nem te döntöttél fogantatásodról, születésedről. Tudatra ébredésed idejére, 3-4 éves korodra szinte már majdnem minden eldőlt. Amit addig átéltél, a sírig kísér, meghatároz.
A környezetemen kívül a nagy döntéseket amúgy is Isten hozza.
Ő keres, megszólít, megtérít, megvilágosít, őriz, vezet, hitet, erőt, üdvösséget ad, vagy netán kárhozatot.
A porszem ember mit tehet mindezekhez?
A másik megközelítés szerint szinte minden rajtad múlik. (Egyes vallási irányzat szerint még a földre születésedről is te döntöttél. Ezt most hagyjuk zárójelben.)
Rajtad áll, hogy engedelmes vagy-e szüleidnek, tanáraidnak, hogyan tanulsz, szorgalmas vagy-e, keresed-e Istent, megbánod-e bűneidet.
A te döntésed a lényeges. Ez határoz meg mindent.
Te választasz párt, munkát, világnézetet, életet vagy halált, üdvösséget vagy kárhozatot.
Úgy gondolom, hogy mindkét irányzatban vannak igazságmotívumok, de így önmagukban egészségtelenek, károsak.
És ne gondold, kedves Olvasó, hogy most ez az okostojás lutheránus megírja itt a tutit.
Zárásképpen néhány szempont:
– Isten Örökkévaló. Ő a teremtő. Nem mi alkottuk őt, hanem Ő minket.
– Fogantatásról, halálról, megváltásról, üdvösségről Ő döntött.
– Isten jó, nem szadista, aki élvezi szenvedésünket.
– Relatív szabad akaratunk van. A helyzeteken belül hozhatunk döntéseket, abban a tudatban, hogy az Ő jó döntése felőlünk már megszületett.
– Elfogadhatatlannak tartom, hogy egyik törékeny, esendő ember a másikról ki merje mondani a végső ítéletet. Főleg Isten nevében. Ezt nevezném istenkedésnek. Egyik legnagyobb bűn ez.
– Egy értelmes, hívő, keresztyén ember nyugodtan gondolhatja időnként: Ezt most nem értem, nem tudom megmagyarázni, találhatnék, de nem keresek rá valamilyen varázsigét, a Fennvalóra bízom, csak jussunk el a célba, a lepel lehullása után megértem.
– „Mert az én gondolataim, nem a ti gondolataitok. Útjaitok sem az én útjaim! — mondja az Örökkévaló. — Amennyivel az ég magasabb a földnél, annyival magasabbak útjaim útjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál. (Ézsaiás 55)
Az Úr él, Ő jó és szeret. Ez a hitvallásom.
Te magad okoztad ezt magadnak, mert elhagytad Istenedet, az Urat, amikor a helyes úton akart vezetni. (Jer 2,17)
Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok… (Jn 8,31b)
Szeverényi János
Aboutadmin
