Minden csodás és igaz ige mellett nem hallgatjuk el, hogy van szívszorító szegénység, éhezés, nyomor a világon. Hazánkban, a jóléti nyugaton, és még inkább a szegény országokban. Közöttük keresztyének is vannak sajnos bőven.
Sok oka lehet ennek: háború, üldözés, gonosz társadalmi struktúrák, katasztrófák, betegség, öregség, egyéni felelőtlenség…
A megtérés, a hit intim, személyes tapasztalat. Ha igazi, akkor kihat mindenre.
Nem természetes, nem normális a mélyszegénység. Annak mindig oka és felelőse van.
Amíg nem jön el a „Kánaán”, bőven van dolgunk.
Igazodás az isteni rendhez, becsületes munka, családok összefogása. A gyülekezet ne csak ige-gyár legyen. A sok ezer igehirdetés töredékének megvalósulása ezen a téren is nagy változást hozna.
Isten nélkül a sok is kevés, vele a kevés is elég.
Illés nem svédasztalozott, Jézus sem állandósította a csodavendégséget. (Azért akarták királlyá tenni, mert munka nélkül adott kenyeret.)
A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki az Úr ígérete szerint, ahogy igéjében, Illés által, megmondta az Úr. (1Kir 17,16)
Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak. Miután mind ettek, …jóllaktak. (Mk 6,41–42)
Szeverényi János
Aboutadmin
