Hogy lehet megbocsátani, elengedni, elfelejteni igazi bűnöket?
Gyilkosságokat, házasságok tönkretételét, gyermekek megrontását, háborúkat, kínzásokat, besúgást, az emberek manipulálását…?
Sehogy.
Ez csak úgy magától nem megy. Hiszen az igazság szenved így csorbát. Hogy férhet meg egymás mellett a megbocsátás és igazság?!
Meg lehet bocsátani például a trianoni csonkolást, amputálást?! Családokat, gyülekezeteket, közösségeket tettek tönkre. Meg lehet bocsátani a ma is működő haláltáborokat?!
Aki feladja az igazságot, az elveszíti emberségét, kiegyezik a bűnnel, védtelenné teszi magát.
Ez az egész téma csak azért kerülhet elénk, akárcsak ma reggel is, mert Isten gyakorolja a megbocsátást. Egy parancsolatot sem érvénytelenít, mert azt ő alkotta, és tudja, hogy enélkül nincs normális élet.
Ugyanakkor a szeretet szabadsággal jár együtt. A romlott, gonosz szív sok esetben rosszul dönt.
Igazság és kiengesztelődés.
Ki kell mondani a valóságot, az igazságot, a diagnózist fel kell állítani. Ugyanakkor tovább kell élni.
A pokolból ma még ki lehet, ki kell jönni. Ez azért lehetséges, mert az Örökkévaló erre példát ad.
Jézus magára vette bűneinket, bűneink büntetését.
Jézus maga az igazság, a szentség, mégis bűnné és átokká lett értünk. Csak ebből az isteni, felfoghatatlan irgalomból merítve tudunk tovább lépni. Tőle kapott mennyei erővel, szeretettel bocsáthatok meg magamnak és a másoknak.
De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. (Zsolt 130,4)
Ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (Kol 3,13b)
Szeverényi János
Aboutadmin
